Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az utóbbi időben a spórlás a jelszó a kormánypalotában, mert a valóság nem volt hajlandó alkalmazkodni az idei állami költségvetés-tervezethez, amelyről a szakértők már a múlt év végén is elmondták, hogy ábrándokra épül, és ezt az elmúlt hónapok adatai is visszaigazolták. Miközben azon tanakodnak, hogy hogyan lehetne húszmilliárd lejt lefaragni a kiadásokból – hogy ez elég lesz-e, az még közel sem biztos –, beindult a bűnbakkeresés is. A kormányfő a nagyvállalatokat hibáztatja, ahelyett hogy beismerné, rosszul terveztek. Ez egy olyan parancsnok hozzáállása, aki számára csak a következő tábornoki csillag számít, ezért változatlanul folytat egy megkezdett hadműveletet akkor is, ha világos, hogy hibás a haditerv. A harctereken ilyenkor ezrek vesznek oda fölöslegesen, szerencsére az adófizetőt a fizikai pusztulás emiatt még nem fenyegeti, de a zsebének még lehet, hogy fájni fog az ügy.
Az nem példátlan, hogy egy kormány nekimegy a nagyvállalatoknak, nehéz időkben ez mindig jó fogás az olyan politikusoknak, akik a krónikus szakértelemhiány folytán csak olcsó népszerűségre pályázhatnak. Nálunk sem először történik ilyen, de amikor a kormány feje pont azokba a cégekbe rúg bele, amelyek az állami bevételek nagyságrendileg felét lapátolják be a kasszába, az már kényszerzubbonyért kiált. A számokból ő sem látja, akárcsak a kisemberek többsége, hogy ez a költségvetési helyzet nem azért állt elő, mert a nagy cégek nem fizetnek, hanem azért, mert túlbecsülték a bevételeket, és alábecsülték a kiadásokat. Ez a regáti kormányoknál amúgy hagyományszámba menő költségvetés-tervezési „szokás”, amit aránylag simán meg is lehet úszni mindaddig, amíg jó idők járnak, és a gazdaság emelkedő pályán van. Amikor viszont nem jó idők járnak, mint most, akkor először jön a kétségbeesett kapálózás, aztán a megszorítások.
Nem is várható el a kormányfőtől, hogy értsen a számokhoz, de azt egy minőségi parancsnoknak tudnia kellene, hogy amikor elrontanak egy haditervet, akkor a felelőst kell elővenni, nem a leghűségesebb kardforgatókat lehordani. A hozzáértők, az elemzőktől a költségvetési tanácson át a jegybankig elég egybehangzóan mondták, hogy rossz a költségvetés-tervezet ahhoz, hogy egy gazdasági szakértelemmel nem, de legalább középfokú józan paraszti logikával megáldott ember megérthesse. Ám generálisunknál a jelek szerint nemcsak a hozzáértéssel van gond, hanem a parancsnoki minőséggel is. Ez nem jó jel a pártserege számára sem, ha már a kormány fővezérségéről hamarosan távozik is. Ilyen gazdasági helyzetben, amikor egy osztogatásokhoz szoktatott országban fosztogatásra, azaz megszorításokra kell felkészülni, a közelgő választások politikai harcmezején az ellenzéknek kedvez a helyzet, ezért a kormányoldalnak minőségi parancsnok(ok)ra lenne szüksége.