2020. szeptember 24., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Főtéri történet

Városunk sokat tudó krónikása, Spielmann Sebestyén Mihály kérdezett rám 2014–15 tájékán: „Megalakult-e már a bizottság, amely végigviszi Bethlen Gábor szobrának marosvásárhelyi felállítását?” Sokat látott, még többet olvasott történészként jól tudta, e székelyföldi vásáros hely Bethlen Gábortól nyerte el szabad királyi városi rangját, s lépett ezzel egy jó nagyot az erdélyi városok lépcsőfokán. Városi tanácsosi kalandjának tapasztalatával tarsolyában azt is tudta, hogy egy magyar szobor állításához jó előre kell szólni, mert jóváhagyásáig sok víznek kell lefolynia a Maroson.

A fent említett kutató szorgalmas időtári feljegyzéseiből tudható, Bethlen Gábor szerette városunkat, többször is időzött a korabeli épületek falai között. Alig választották meg – a török hadsereg kényszere mellett – fejedelemnek 1613 októberében, a következő évben már Marosvásárhelyre hívja össze az országgyűlést. Még abban az évben két ácsot és két asztalost kér a gyulafehérvári fejedelmi palota építéséhez. Egyébként a kolozsvári fejedelemválasztó gyűlésen városunkat Nagy Szabó János városbíró képviselte. 

A következő évben, 1615-ben három napig tartózkodott Marosvásárhelyen, s ma én úgy képzelem el, azon a három napon végigsétált az akkori sáros, patak melletti részen, ahol ma főtéri méltóságában szobortalapzat várja újbóli érkezését. Halála évében, 1629-ben is átutazott még városunkon, és a céhük jogaiban megerősített marosvásárhelyi szabók hálából megvarrták fejedelmi szekerének fedelét, majd viszonzásul végrendeletében 200 forintot hagyott a scholára.

Mindezek hátterével és ismeretével vártam Bethlen Gábor fejedelmi szobrának felállítását. Vártam már 2016. április 16-ára, mert akkor kereken négyszáz éves volt az a fejedelmi oklevél, amely Székelyföld első szabad királyi városává emelte egykori Székelyvásárhelyt, s használjuk négy évszázada a Marosvásárhely megnevezését. Az ünnepi szoboravatás elmaradt, de a háttérben azért elindult valami, mert kiírtak pályázatot, kiválasztották a nyertes művet, megrendelték bronzba öntését, vártuk augusztus 20-ára érkezését, de a talapzat még szeptember elején is árva. 

Én nem szeretném, ha szeptember végén lenne a szoboravatás, ne legyen az egykori mélyen hívő református fejedelem eszköz a szavazatgyűjtésre. Találó lenne a november 15-ei időpont, mert az születésének (1580) és halálának (1629) is évfordulója. Ez a nap ebben az évben éppen vasárnapra esik, amikor – maszkban vagy maszk nélkül – azért sokan ott lennénk. Én már nagyon várom a fejedelem kézzel fogható érkezését.