A csendháborítás nem hagyományőrzés

Szabályzat alapján szerveznék a kibédi farsangot

Február 5-i lapszámunkban írtunk arról, hogy Kibéden vitát váltott ki, hogy a farsangi ostorosok közül egyesek már karácsony után előveszik az ostort, és az eseményig „felverik a település csendjét”. Az előállt helyzetet hivatalos levélben Cserei Gábor jelezte a polgármesteri hivatalnak, miután – a levélben is leszögezte – személyesen is megpróbálta jobb belátásra bírni a farsangra készülő, ostorcsattogtató fiatalokat. 

Az ügyben akkor megkerestük Dósa Sándor polgármestert, aki elmondta, a rendőrség is eljárást indított, azonban nem büntetett meg senkit, ellenben felkérte a hivatalt, hogy keressen megoldást a problémára. Az elöljáró elmondta, a február 10-i (szombati) farsangolást megelőző szerdán napirendre tűzte a kérdést, azonban akkor nem született döntés. Tudósítóink farsangkor a helyszínen jártak, és azt tapasztalták, hogy nem volt különösebb rendbontás. Igaz, utólag a kibédi református egyházközség presbiterei jelezték, hogy néhány fiatal a templom kerítésén állva csattogtatta az ostorát, ami „nem igazán illő cselekedet”. A február 5-i cikkünk megjelenése után Cserei Gábor nyílt levélben fordult szerkesztőségünkhöz, s arra kért, hogy közöljük véleményét az ügyben. A levelet a polgármesteri hivatalhoz is eljuttatta. Az említett cikkben is részletesen közöltük álláspontját. Íme a nekünk címzett levél: 

„Kibéden 75 évesen battyogok a végállomás felé. Azért használom ezt a metaforát, mert a kibédi vasútállomás épületében kezdtem el pályafutásomat. Ott születtem és éltem le gyerekéveimet, majd később a középiskola második évében a sors elterelt a szülőfalumból más tájakra, mondhatnám azt is, hogy más kontinensekre. Valójában a szülőfalumat 60 évesen ismertem meg. Először áldozatként rimánkodtam, mert kb. 2015-től kezdve, inspirálva a kibédi farsangi hagyomány által, hat és tizennégy év körüli gyerekek nap nap után – december végétől márciusig – ostorokkal lövésekhez hasonlítható zajt csapnak. Az ostorral való csattogtatás hét közben a déli órákban kezdődik, és általában este 10-11 óra körül lesz csend. Szombaton és vasárnap kiszámíthatatlanul, órákon át, többnyire reggeltől estig tart a pokoli zaj. A farsangi hagyományőrző aspiránsok egyre növekvő számban, előszeretettel csatlakoznak az utóbbi években felfedezett kibédi »tradícióhoz«. A Népújság a nagy tiszteletben tartott helyi hagyományról 2019-ben ezt írta: »Kibéden is március 2-án, szombaton farsangolnak. A település hagyománya szerint temetés helyett tréfás lakodalmi menettel búcsúztatják a telet. A felvonulás reggel 9 órakor, a bál este 9 órakor kezdődik. A belépő a bálba 10 lej«. A farsangi menet rendőrségi felügyelet alatt folyt le. Mondjuk, arra szükség is volt, mert a tizenvalahány éves gyerekek hamar becsiccsentettek, és elkezdték megállítani a DN13-on közlekedő járműveket is, pénzt követelve a kocsivezetőktől is. 2020-ban már belefáradtam az évente átlagosan 60 napig tartó »decibelkiképzésekbe«, szomszédok és barátok egyetértésével hivatalos panaszt terjesztettem elő a napi szintű csendháborítás miatt. Ettől kezdve lavinaként zúdult rám a csattogtatást támogatók haragja. Festett madárnak kezdtem érezni magam. Most, amikor írom ezeket a sorokat (szombaton, február 10-én, a déli órákban) farsangi maszkos, dühöngő fiatalok tömege »tiltakozik« a kapum előtt. A farsangi közönségből sokan filmezték a megalázó jelenetet (kb. 40 percet tartott), amit a templom környékét figyelő kamerák is valószínűleg rögzítettek. Az állatkáim mellém gyülekeznek, félnek… Nem értik, mivel érdemeltük ki ezt a gyűlöletet. Közben a párom megmelegíti az édesapja ebédjét, hogy átvigye neki, de nem mer kimenni…

Petícióm a kibédi közvéleményt manipuláló »hagyományőrzők« részéről a médiacsatorna oldalain ellenem irányuló uszítást keltett. Alaptalanul azzal vádoltak, hogy ellenzem a kibédi farsangi hagyományt. Megpróbáltam megérteni, honnan ered a kibédiek felháborodása, és eszembe jutott a Kristallnacht (kristályéjszaka magyarul), mely magyarázza nemcsak Jerzy Kosinski regényének a kiindulópontját, de szinte kivétel nélkül minden erőszakos hatalom létrejöttét: Kinevezünk egy festett madarat a közösség ellenségének – olyanvalakit, aki nem akar beállni a sorba –, és úgy tüntetjük fel, hogy az a persona non grata nem is akarja megadni a közösségnek kijáró tiszteletet…

A Kibédi Polgármesteri Hivatal szerdán, február 7-én tanácsülést tartott, amelyen részt vettem, de jelen volt Szabó István rendőrtiszt is. A tanácsgyűlés kezdetén a polgármester – Dósa Sándor – felkérte a tanácsosokat, hogy kezdjék a gyűlést a 16. napirendi ponttal (rezolúció az ostorcsattogtatások szabályozására). A tanácstagok beleegyezése után a polgármester úr lehetőséget adott, hogy ismertessem álláspontomat. Még mielőtt megszólaltam volna, egyik tanácsos kijelentette, hogy ő nem fogja megszavazni a javaslatot. Egy másik tanácsos vádaskodásba kezdett. Elismeréssel tartozom Dósa Sándor polgármester úrnak és Szabó István rendőrtisztnek, amiért ebben a helyzetben támogattak.”

Február 14-én, szerdán irodájában felkerestük Dósa Sándor polgármestert, akitől arról érdeklődtünk, hogy végül miért nem született a szerdai tanácsülésen döntés az ügyben. A polgármester elmondta, egy olyan szabályzatot akarnak kidolgozni, ami világosan leszögezi, hol és mikor lehet ostort csattogtatni a farsangra való előkészületekkor. 

– Az volt az alapállás, hogy közterületen, csendháborítás miatt tiltsuk meg a csattogtatást. Mi a törvényre nem hozhatunk határozatot. Felmerült a beszélgetésen, hogy ki kell jelöljünk bizonyos területet, ahol meghatározott időintervallumokban gyakorolhatnak a gyerekek a farsangra. Az önkormányzati képviselők nem akartak elhamarkodottan dönteni. Azért napolták el a határozathozatalt, hogy a polgármesteri hivatal, a helyi tanács, az iskola szülői bizottsága, a rendőrség és minden érintett személy közreműködésével egy olyan szabályzatot dolgozzunk ki, ami lehetővé teszi, hogy a következőkben ne legyenek ilyen kellemetlenségek, vitából fakadó megosztás a farsangi előkészületek alatt. Nem akarunk olyan döntést hozni, amely valamelyik érintett félnek nem felel meg, így szeretnénk mindenkivel konzultálni. Nem akarjuk, hogy az legyen: „csak a tanács döntött”. Legyen ez széles konszenzuson alapuló, akár közvitára bocsátott ügy, amelynek a végén, reméljük, teljes egészében megoldódik ez a kérdés, és elfogadható lesz mindenkinek – mondta a polgármester, majd hangsúlyozta: mindenképpen kikérik a lakosság véleményét, mert tudomása szerint nem csak egy embert zavar a helyzet. Minden korosztályból volt, aki jelezte a kellemetlenséget a hivatalnak. Mindeddig nem igazán szóltak, mert mindenkinek van rokona, ismerőse, aki részt vesz a farsangi menetben. Hozzánk bizalommal fordultak, nem is fogunk neveket kiszolgáltatni, mert tulajdonképpen a hivatal s ezen belül a polgármester kell megoldást keressen egy jogosan felmerült problémára.

Kérdésünkre a polgármester kizárta, hogy személyes indíték áll az ügy mögött. A helyzetet nyilvánosságra hozó, nevét felvállaló Cserei Gábor – a híresztelések ellenére – nem be-, hanem hazaköltözött Kibédre, csak nagyon fiatalon került el, Amerikában is lakott, de született kibédi. A felfűtött hangulatban valóban hangzottak el a közvitán élcelődések. Félreértés is történt, hiszen valahányszor felvetette a gondot a panaszos, hangsúlyozta, hogy nem a hagyományőrzés ellen van, hanem a csendháborítással nem ért egyet, és ezt a szándékát félreértelmezték, s ez összemosódott a köztudatban. A polgármester hangsúlyozta, jogosan emelte fel szavát a csendháborítás ellen. 

Végül a helyzetet egy világos szabályzat oldja meg, leszögezik a gyakorlás helyszínét, ami valószínűleg a labdarúgópálya lesz, időszakát, napszakát, és azt is szabályoznák, hogy kik csattogtathatnak, mert jelenleg „a kicsiktől a nagyobbakig mindenki virtuskodik”. Hagyományosan – a Barabás László kötetében is az áll – az ostorosok „katonaköteles” fiúk kell hogy legyenek. Mi több, először ún. „szép” kell legyen a fiatal, csak ezután állhat be ostorosnak, így valószínű, hogy 16–17 éves fiatalokra ruházzák ezt a szerepkört. Arról azonban nem volt szó, hogy a szervezés jogát valakire áthárítják, ugyanis a pénzügyi keretek hiánya miatt nincs a községben művelődési szakreferens, de valószínű, hogy bármilyen hagyományőrző egyesület elvállalná ezt, és akkor igazán lenne gazdája a rendezvénynek, és ez is megelőzné a vitát. A polgármester elmondta, ha már lesz szabályzat, ez is kötelezi a szervezőket, hogy fenntartsák, ápolják a hagyományt, és jövőre háborítatlanul szervezzék meg újra a több évtizedes kibédi farsangot.