A BBTE megbecsüli és tiszteletben tartja akadémiai hagyományát

 Pontosan 439 évvel ezelőtt, 1581. május 12-én, az uralkodó Báthory István, Erdély fejedelme és a korszak egyik legnagyobb európai állama, a Lengyel–Litván Unió királya királyi alapítólevelével felállítja a kolozsvári (Claudiopolis) Academia Claudiopolitanát a Farkas utcában (ma itt található a BBTE központi székhelye).

 Páratlan lépés volt ez a korban: az uralkodó az első egyetemi státusú intézményt alapította meg a mai Románia területén, és amint az alapító oklevélből kitűnik, abban az időben egyben ez volt az egyetlen aktív egyetemi intézmény is a mai Magyarország területén. Az Academia Claudiopolitana valóban egyetemi státusszal rendelkező intézmény volt, mivel a királyi alapítólevél révén az uralkodó felhatalmazta arra, hogy baccalaureusi, magisteri és doctori szinten bocsásson ki oklevelet két, latin nyelven oktató karon: filozófia (3 éves képzés), amelyet a teológiai kar képzése (4 éves) követ. Az akadémia működését pápai jóváhagyással a jezsuita rend szervezte és vezette; 1583-ban a pápa az intézményhez egy római katolikus papnevelő intézetet csatolt.

 Az Academia Claudiopolitana fokozatosan fejlődik – esetenként megszakításokkal, majd a tevékenység újrakezdésével, amint a korban a legtöbb egyetem példája is mutatja – Universitas Claudiopolitanává; az eredeti két kar egy jogi (1774) és egy orvostudományi (1775/1776) karral egészül ki. 1698 után a bécsi udvarból érkező császári jóváhagyás a királyi alapítólevél (1581) által biztosított egyetemi státussal rendelkező intézmény presztízsét és hatókörét megnöveli, és 1753-tól császári egyetemmé válik, latin és német nyelvű oktatással, amely immár nem kifejezetten katolikus/jezsuita irányultságú. Például nyilvános lesz a doktori címek megvédése, a bécsi és a prágai egyetemek mintáját követve; 1725 és 1752 között 231 doktori hallgató tanul itt.

 1786 után az Universitas Claudiopolitanát egyetemi rang nélküli felsőoktatási intézménnyé alakítják (félegyetemi ranggal működik tovább, azaz filozófiaszintű és/vagy baccalaureus/magister szintű képesítést nyújt, de doctor címet nem), később pedig az Orvosi-Sebészeti Intézet (1850 után) és az 1863-ban újraalapított Királyi Jogakadémia marad fenn. Ez a két félegyetemi felsőoktatási intézmény 1872-ben betagozódik az új kolozsvári magyar egyetembe, amely 1919-ben Kolozsvári Román Tudományegyetemmé alakul át. A kommunizmus időszakában, 1959-ben a magyar egyetem utódja, a Bolyai Egyetem és a román egyetem utódja, a V. Babeş Egyetem Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néven egyesül.

 „A Kolozsvári Román Tudományegyetem jogutódjaként, ugyanakkor ezen több évszázados akadémiai hagyomány folytatójaként a BBTE – Chartája révén és az egyetem hivatalos jelvényein keresztül – ezt a hagyományt közvetlenül az 1989-es forradalom után is tiszteletben tartotta. Az Academia/Egyetem megalapításakor Báthory István fejedelem azt nyilatkozta, hogy az intézménynek ugyanolyan méltósággal kell rendelkeznie, mint Franciaország, Németország, Olaszország vagy Spanyolország hasonló intézményeinek; később a bécsi udvar az egyetemet ilyen szintre emelte. Ezt a kiválóságon alapuló akadémiai kultúrát az egyetem történelme során folyamatosan fenntartotta, ugyanis nemcsak hogy az 1581-es dátum megjelenik az egyetem címerében, hanem az alapító által megszabott irányt követjük a Traditio nostra unacum europae virtutibus splendet mottóval, valamint a Traditio et Excellentia értékeket szem előtt tartva. Ezenkívül egyetemünket a közelmúltban befogadta a GUILD-közösség – a legrangosabb európai world-class egyetemek közössége –; ez is jelzi, hogy nem maradunk meg a szimbólumok szintjén, hanem a rangos nemzetközi akadémiai valóságban is lehorgonyzunk” – nyilatkozta a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora, dr. Daniel David egyetemi tanár.

 A BBTE rektora hozzáfűzte: „Elképesztő számomra, hogy az országban a nacionalista-szélsőséges idők és/vagy a kommunista mentalitás a felismerhetetlenségig redukált egy ilyen egyetemet. A romániai felsőoktatás történelemének átírása által elkövetett torzítás egy olyan romániai egyetem figyelmen kívül hagyásához vezethetett, amely 1585-ben felsőoktatási intézmény szintjére emelkedett, a 18. század elején tucatnyi baccalaureusi, magiszteri és doktori fokozatot nyújtott, majd 1753-ban császári egyetemmé vált, s rendelkezett a korszak négy klasszikus karával (filozófia/teológia/jog/orvostudomány). Még a BBTE-n is inkább a távolabbi, s így kézenfekvőbb időszakot (1581) emeltük ki a Habsburg-korszakban elért legmagasabb szintű fejlettség periódusával szemben (18. század). A globalizáció és az internet korában azonban ezeket a torzításokat már nem szabad fenntartani, a helyzetet úgy kell feltárni, ahogyan valóban volt, tehát van még mit tanulnunk. Lássuk például, hogyan szólította meg Mária Terézia császárnő 1775-ben ezt az akadémiai közösséget: »…Kimagaslóak, dicséretre és tiszteletre méltók, csodálatosak… általunk őszintén szeretett közösség…, örömmel határoztunk úgy, hogy legalábbis az elkövetkezőkben a kolozsvári egyetemen bevezetünk egy orvostudományi kart…« Nos, ha manapság politikusaink ennek a tiszteletnek legalább egy töredékével viseltetnének a tudományos közeg irányába, akkor Románia másképp nézne ki!” (Sajtóközlemény)