A balkonnövények teleltetése

Sokan azt gondolják, hogy minél hamarabb érdemes elkezdeni a növények teleltetését, és a lehető legjobban ajánlatos kitolni, ez azonban egy tévhit. A körülbelül hat hónapos teleltetési időszak ugyanis nagyon sok kárt okoz a növényeknek, hiszen nagymértékben fékezi a növekedésüket, és kedvez a kártevők tömegeinek. Ezért próbáljuk meg, az adott növényre szabottan, a lehető legrövidebbre fogni a teleltetést, vagyis minél később vigyük be, és minél hamarabb hozzuk ki őket. Ezzel fokozzuk az ellenállóképességüket.

A növényeink lehető legjobb elhelyezése érdekében tisztában kell lennünk a növény fény-, hőmérséklet-, páratartalom- és helyigényével.

A télies időszakban, amikor mi is több időt töltünk a lakásban, hajlamosak vagyunk túlgondozni a „bentlakókat”. A leggyakoribb és legnagyobb hiba, amit ilyenkor elkövethetünk, a túlöntözés. Tudni kell ugyanis, hogy a növényeknek ezekben a rövid nappalos hónapokban jóval kevesebb vízre van szükségük, hiszen kevesebbet vesznek fel és párologtatnak el. Ha nem tartjuk ezt szem előtt, és nem figyelünk oda az öntözés gyakoriságára és a víz mennyiségére, könnyen előidézhetjük a növény gyökereinek rothadását, ami rövid időn belül az elpusztulásához vezet.

Ajánlatos mindig megvizsgálni a növény földjét, az öntözés csak abban az esetben ajánlott, ha a virágföld felső rétege szárazabb. Hasznos tanács az is, hogy a növényeinket olyan virágtartóban tartsuk, amelyen alul lyuk van, ahol távozik a felesleges víz.

Egy másik fontos tényező a helyiség páratartalma. Azt, hogy mekkora a megfelelő páratartalom, leginkább a helyiségben levő hőmérséklet határozza meg, de egy átlag 20-22 Celsius-fokos szobában a 40-50 százalék közötti érték a megfelelő.

A növények beköltöztetése előtt van még egy el nem hanyagolható teendőnk: a beteg, gomba és egyéb kórokozók okozta fertőzés jeleit mutató növényeket ne vigyük be a többi egészséges növénnyel együtt. Ha bevisszük őket, szinte biztos, hogy megfertőzik az egészséges növényeinket is. Fontos, hogy távolítsuk el az elszáradt, megsárgult vagy megpenészedett leveleket, hiszen ezzel megelőzhetjük vagy csökkenthetjük a megtelepedő kórokozók számát, illetve fékezhetjük a terjedésüket. 

Fontos tudni, hogy a leander, a fukszia, a muskátlik, a begónia, a klivia és a citrusfélék érzékenyek a hidegre, de az enyhe korai -5 Celsius-fokos fagyok még nem tesznek bennük komoly kárt. Valószínű azonban, hogy már az első fagy hatására is lehullanak a leveleik, de ez a hideghatás még jól is jön, hogy tavasszal szépen megújulhassanak, és virágba boruljanak.

Még ennél is jóval fagytűrőbb, a -10 Celsius-fokot is képes átvészelni a rózsa, a babér, a babérsom, a gránátalma, a csillagjázmin, a kenderpálma. Ezeket ráér akkor bevinni, amikor valóban beköszönt a tél.

Ami a rózsákat illeti, legtöbbjük jó fagyálló képességgel rendelkezik, és nem szükséges őket teleltetni sem. Érzékenyebbek viszont a nagy virágú tearózsák és a törpe vagy miniatűr rózsák. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a rózsákat ősszel, a tél beállta előtt kell megmetszeni, de ez tévhit, ugyanis ősszel nem metszünk drasztikusan rózsát. Két elfogadható indokkal ragadhatunk a tél beállta előtt ollót: ha a beteg vagy elhalt ágrészeket vagy az elvirágzott részeket és leveleket szeretnénk eltávolítani. Minden más metszési munkálatot csak a tavasz beköszönte után ajánlatos elvégezni. A rózsák télre való felkészítése abban áll, hogy laza, morzsás szerkezetű friss termőföldet vagy komposztot kupacolunk a tőre körülbelül 20 cm magasan a szemzés felett. Ha nagyon hideg az idő, célszerű egy üres vödröt vagy cserepet borítani a rózsára, de amint az időjárás engedi, távolítsuk el a rózsatőről.

Ha mindezekre az apró dolgokra odafigyelünk, biztos, hogy tavasszal megújult, szép növényeket tehetünk majd ki az erkélyekre, kiskertbe, ablakba.