A 30 éve virágzó segesvári Kikerics

Az olvasó írja

 „S amíg (…) vagyunk:/ bizony bíbor és bronz és arany,/ és örökkévaló szent szépség vagyunk.” Reményik Sándor e szavaival hívogatta, buzdította ünneplésre Segesvár magyarságát a Kikerics néptáncegyüttes 30. születésnapját hirdető plakát a november 18-ai emlékünnepségre.

 Hiszen igazi ünnep volt e nap, lázas készülődés a délelőtti, zsinóron pergő főpróbától a tiszta, játékos apró gyermeki tánclépegetéseken át az igazán virtuóz legényesekig, a színvonalas páros kalotaszegiig. De meghitt közösségi együttlét volt a gálaműsort követő kosaras bál is, melyen aprók és nagyok, idősek és fiatalok, egykori és jelenlegi táncosok örülhettek a találkozásnak, a zene és tánc nyújtotta élménynek.

 Az ünnepi estét László Imola tanárnő és Borbély-Kiss László tanár úr, a Kikerics néptáncegyüttes vezetői nyitották meg. Köszöntötték az ünneplő közönséget, majd röviden bemutatták az együttes történetét, létének alakulását az elmúlt 30 év folyamán, az 1993 őszén történt szárba szökkenéstől napjainkig. Ma a Bugnár Zsolt, Kincses Olga és Lőrincz Hortenzia táncoktató koreográfusok művészeti irányításával működő táncegyüttes 6 csoportjában mintegy 130 gyerek és fiatal tanulja Erdély különböző tájegységeinek táncrendjeit. Az oktatók, vezetők feltett szándéka nem egyszerűen a gyermekek néptánckultúrájának színvonalas, szakmailag is elismert szintre való juttatása vagy a versenyeken való helytállás, netán turnék megszervezése, hanem a tanult értékeknek a személyes, mindennapi életben való megőrzése is. „Szeretnénk helyes világszemléletre nevelni, és ha ezzel erkölcsi és értékrendváltozást is elérhetünk, akkor munkánk nem hiábavaló” – hangsúlyozta László Imola tanárnő.

 A segesvári Kikerics néptáncegyüttest 30. születésnapján a jelenlegi csoportok köszöntötték gondosan előkészített táncaikkal, de volt egy-két meglepetés is. A gála első részében fellépett a Budapestről érkezett Fehérnépek Társulat. Vizet vetek című koreográfiájukat Lőrincz Hortenzia táncpedagógus alkotta meg, aki idén Segesváron, a Petőfi Program ösztöndíjasaként nyújt magas színvonalú szakmai segítséget a Kikerics néptáncegyüttesnek. Ezután léptek színre a várva várt kikericses táncosok. Az egyetemistákból és középiskolásokból álló nagycsoport Az ördög ajándéka című táncos mesejátékkal kápráztatta el a közönséget. A történet játékos, humoros, de ugyanakkor meghitt, érzelemgazdag és gondolkodásra késztető is volt, melyen derülhetett kicsi és eszmélkedhetett felnőtt. A nagyszerű táncszínházi produkció Bugnár Zsolt koreográfus névjegyét viseli magán.

 A rövid szünet után a lelkes közönségnek Kányádi Sándor versét idéző hangulata támadhatott: „Honnan járják, honnan hozták?/ Honnan e mozdulat-ország?/ S milyen titkos adó-vevők/ fogják, folyton sugározván,/ az egyazon vér és velő/ hullámhosszán?” Az előkészítő osztályos és elsős aprócskák bájos, pozsonyi sétatéri lépegetése összefonódott a nagyobbacskák igényes nyárádmenti és vajdaszentiványi páros táncával, majd a 6-8.-osok büszke magyarói táncával, hogy végül kiteljesedjen a középiskolás és egyetemistacsoport bodonkúti és kalotaszegi, lelket felemelő „mozdulat-országában”. Ebből a színes, sodró erejű mozdulatsorból nem maradhatott ki a fiúk virtuóz legényese, verbunkja sem. A közönség gyönyörködhetett két idén díjazott versenyzőben: Ágoston Tamásban, „az év legényestáncosában”, aki első díjat szerzett az idei sepsiszentgyörgyi Táncháztalálkozó verbunkversenyén, valamint Bajnocki Zalánban, aki különdíjat hozott haza ugyanerről a versenyről. Mureşan Alice Találkozások című koreográfiájában a lelkek egymásra találásának meghittségét és szépségét adták át érzékletes táncban az egyetemisták. Tovább színesítette az ünnepi köszöntőt a Lőrincz Hortenzia vezetésével megalakult népdaléneklők két kis csoportjának kibédi és felcsíki csokra. A kalotaszegi táncrend mintegy megkoronázta színességével, pompájával ezt az estét, méltó lezárását adva a fergeteges rendezvénynek, melynek zenei szolgálatát Bartis Zoltán „Kicsi” és zenekara biztosította Antal Csanád prímástársával, Ferencz Dávid brácsással és Szigeti Nimród nagybőgőssel. 

 Az ünnepség végén felszólaló Tóth Tivadar tanár úr, a Gaudeamus Alapítvány elnöke kifejezte, hogy ezen az estén nem érezte, hogy szórványban él, hogy örömmel látja az elmúlt évek fejlődését, és amíg ilyen gyerekeink vannak, van jövőnk is.

 Mint ahogy az együttes egész munkája, ez a nap is elképzelhetetlen lett volna a különböző lelkes támogatók nélkül. A Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alap és a Maros Megyei Tanács mellett több helyi vállalkozó és magánszemély (mindannyian a Kikerics korábbi táncosai) segítették a születésnapját ünneplő táncegyüttes virágba borulását. Hálás köszönet illeti mindannyiukat!

 Az est hajnalba nyúló táncházzal és bállal ért véget. Az ünnep, a bál a közösségé volt, hiszen a létrejöttében mindenki kivette a részét: gyerek, szülő, pedagógus. Mindenki tette azt, ami éppen szükséges volt. Ezért Reményik Sándor fentebb idézett versével bizakodva mondhatjuk: amíg testvérlevél testvérlevélt takar, otthon leszünk, lesz otthonunk.

  Veres Anna-Mária tanárnő