A 75 éves Szilágyi Istvánt ünnepelték

Szilágyi István Kossuth-díjas írót köszöntötték 75. születésnapján barátai, kollégái múlt pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) Budapesten.

Fotó: Kerekes Péter Pál

Szilágyi István Kossuth-díjas írót köszöntötték 75. születésnapján barátai, kollégái múlt pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) Budapesten.

Az eseményen a szerzőt Ágh István Kossuth-díjas költő, író, E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte – közölte Ács Margit, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökségi tagja az MTI-nek, hozzátéve, hogy az ünnepséget az MMA Irodalmi Tagozata a PIM-mel és a Digitális Irodalmi Akadémiával közösen rendezte meg.

Az esten Szilágyi István rövidprózáiból olvasott fel, majd Bács Ferenc és Kakucs Ágnes színészek adtak ízelítőt az elmúlt időszakban született humoros, könnyed hangvételű írásaiból, valamint a 2009-ben a Magvető Kiadónál megjelent, Bolygó tüzek című novelláskötetéből. A szerzővel munkásságáról, életéről és műveiről Márkus Béla irodalomtörténész és Fekete Vince költő, szerkesztő beszélgetett.

Szilágyi István a kortárs magyar regényirodalom jelentős alakja, aki olyan kiemelkedő műveket alkotott, mint az 1975-ös Kő hull apadó kútba című regény, az 1990-ben publikált Agancsbozót, valamint a 2001-es Hollóidő című kötet. „Írásai a legnagyobb egzisztenciális kérdésekről beszélnek, miközben az emberi lélek legnagyobb mélységeit keresik” – hangsúlyozta Ács Margit, hozzátéve, hogy a Kolozsváron született író történetei az emberi közösségek „röntgenképét” adják az olvasónak. A Kő hull apadó kútba című mű a századfordulós szilágysági kisváros, Zilah iparostársadalmának változásait mutatja be, azt, hogy a történelemi osztályok miként veszítették el a talajt a lábuk alól.

A harmincéves háború korába, a 17. századba viszi az olvasókat a Hollóidő című mű, amelyben a mai emberek mindennapi problémáit érzéki és egyben metaforikus módon is megszólaltatja a szerző – fogalmazott Ács Margit.

Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron iparos család gyermekeként. Tanulmányai után vasúti műhelyekben dolgozott Nagyváradon és Szatmáron. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban szerzett diplomát. Az Utunk című folyóirat munkatársa, majd 1968 és 1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon folyóirat főszerkesztője.

Számos díj birtokosa, 1990-ben József Attila-díjat, 1995-ben Déry Tibor-jutalmat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2003-ban Márai Sándor-, 2008-ban Arany János-, 2009-ben Alföld díjjal jutalmazták, 2011-ben megkapta az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíját. 2010 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.