Édes Bátyám! Szerencsésen és minden nagyobb blama nélkül visszaérkezhettem a vécsi Helikonról, ahova nagyon húzódozva mentem. Kiderült azonban, hogy jó volt elmennem, mert tapasztalatokat lehetett ott szerezni bőven, melyekről pár nap múlva, mikor az idemellékelt cikk folytatását küldöm, érdemesnek tartom részletesebben beszámolni. Egyelőre annyit megtudtam, hogy Bátyám távolmaradását közvetve jeles Szabolcska Mihály apánknak lehetett köszönni. Az öreg ui. Marosfelfaluban nyaral, és értésére adta Kemény Jánoskáéknak, hogy szívesen állana a helikoni hadak élére. Kuncz Dadiék erre úgy határoztak, hogy szigorúan csak középkorúakat fognak meghívni, s ezzel a Szabolcska meg nem hívása indokoltnak fog látszani. Bátyámnak viszont az üdvözlő távirattal akarták értésére adni, hogy nem mindenki bűnös ötvenen felül.
Nemszeretem levegője volt a Helikonnak különben, de van egy tiszta fix pont, amiért érdemes szeretettel gondolni rá és hinni az akarások tisztaságában. A huszonnégy éves Kemény Jánoska ez, tele fiatal idealizmussal és bátorsággal. Ez a fiú sokra hivatott, és minden becsülést megérdemel. Sokat beszélgettem vele félrevonulva, láttam, hogy tisztán lát, és nem lehet majd egykönnyen félrevezetni sem. Az én tanácsomra adta a harmincezer lejt éppen fiatal írónak, mert a fiatalokról a nagytekintetű Helikon általában meg akart feledkezni. Ugyancsak az én tanácsomra rendez be Vécsen egy erdélyi könyvtárat — erről nem is számolnak be a helikoni tudósítások —, mely rendszeresen gyűjtené és nyilvántartaná az Erdélyben magyar nyelven megjelent könyveket és sajtótermékeket, mert sehol Erdélyben ilyen gyűjteményünk nincs, s ennek hiányát éppen a Marci lexikoni anyagának összeállításakor keservesen éreztem. Ezt azért írom meg, hogy Bátyám is dirigáljon oda minden Szabadsajtó-kiadványból egy-egy példányt. Ha tudunk román intézményeknek 23 köteles példányt küldeni, ezt az egyetlen magyar köteles példányt is vállalhatjuk.
Sietek ezzel a levelemmel, mert a cikkem anyaga aktuális, és talán még a jövő heti Cimborába beszorítható. Azt hiszem, szolgálatot tettem vele a Bátyám nevelő programjának. A következő cikk főként külsőségekkel, Véccsel és Kemény Jánoskával fog foglalkozni, akit érdemesnek tartok példaként odaállítani az ifjúság, főként a tehetősebb ifjúság elé. Holnap azt is megírom, és vasárnap postázom. Mindnyájan tiszteltetjük mindnyájukat, fiúi szeretettel
Jenő
Benedek Elek irodalmi levelezése II. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1984, 125-126.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
