24 korgó gyomrot lakat jól

Több mint húsz nehéz sorsú gyereknek főz meleg ételt heti rendszerességgel a nagykendi Rózsa Enikő. Olyannyira a szívéhez nőttek ezek a gyerekek, hogy hazai és külföldi támogatókat szerzett, és ezek jóvoltából a főtt étel mellett rendszeresen gyümölcsöt, vitamint, a tisztálkodáshoz szükséges kellékeket, illetve télire meleg ruhát, lábbelit biztosít nekik. 

A közösségi oldalon egy gasztronómiai csoportban figyeltem fel Rózsa Enikő ínycsiklandó főztjeire. Több alkalommal tett közzé képeket ízlésesen tálalt, dobozokba porciózott ebédekről, amelyekről kiderült, hogy „a gyerekeknek” szánja. A mennyiségből, valamint a dobozok számából ítélve nem a saját gyerekeiről lehetett szó, és mint a bejegyzésekből kiderült, hetente 24 adag főtt étellel indul a szintén Balavásár községhez tartozó Fületelkére, hogy szétossza a korgó gyomrú gyerekeknek. 

A nagykendi jótevő 14 évig óvónő volt, majd logopédus képesítést szerzett, a gasztronómia iránti szenvedélyének hódolva pedig szakácsoklevélre is szert tett.

Mint mondta, a fületelki hátrányos helyzetű családokban nevelkedő gyerekekkel, akiknek a gondviselését felvállalta, legelőször 5-6 éve találkozott. 

– Angliai barátainkkal, akik segítették az óvodát, és családi barátság alakult ki közöttünk, a környéken sétáltunk, és akkor figyeltem fel ezekre a gyerekekre, azután pedig folyamatosan rájuk gondoltam – elevenítette fel a kezdeteket Enikő. 

Ezután egy, a hátrányos helyzetű gyerekeket felkaroló egyesület felkérte, hogy nem főzne-e a gyerekeknek úgy, hogy az egyesület állja a költségeket. Enikő nagy örömmel elvállalta, de sajnos januárban több alkalommal is elfogyott a pénzalap, és emiatt, épp amikor a legnagyobb hideg volt, a gyerekek nem kaphattak meleg ételt. Amikor második évben is ez történt, Enikő úgy érezte, a csattogó hidegben nem hagyhatja meleg étel nélkül a gyerekeket, ezért minden szálat megmozgatott, külföldi ismerőseihez, barátaihoz fordult, és ugyan nem nagy összeggel, de többen a segítségére siettek, sokan küldtek élelmet, amiből biztosítani tudta a gyerekek étkeztetését. És ezek a segítő szándékú kedves ismerősök azóta is mellette állnak és támogatják a nemes célt. Az egyik lelkes, kitartó támogató az Erdélyi Gondűző Panzió és Étterem tulajdonosa, aki negyedévente alapélelmiszereket adományoz. Ezeknek köszönhetően a tavaly heti három alkalommal kaptak főtt ételt a fületelki gyerekek, majd – mivel csökkent a támogatás – maradt a heti egy alkalom, de Enikő mindig odafigyel arra, hogy valójában két napra is elegendő, egészséges, kiadós menü kerüljön a gyerekeknek szánt dobozokba, és rendszeresen vitamint is kapnak, hogy az immunrendszerük erősödjön. Ha érkezik egy-egy adomány, akkor heti kétszer is tud vinni főtt ételt nekik. 

– Egy közeli barátom küldött Angliából meleg cipőt, ruhát, az óceánon túlról református testvéreink adományaként szintén ruhacsomag, cipő érkezett, amiket karácsony előtt osztottam ki a gyerekeknek és értékesítettem is belőle, a bevételből pedig gyümölcsöt vásároltam nekik – fűzte hozzá.

 

Kétujjnyi liszt, egy marék rizs 

Enikő elismeri, eleinte fenntartásokkal fogadta a fületelki közösség, és időbe telt, amíg elfogadták, de ma már mintegy második anyukaként tekintenek rá a gyerekek, és annyira várják, hogy nem engedheti meg magának, hogy megbetegedjen. A gyerekek járnak óvodába, iskolába, viszont a családok nagy része olyan nehéz körülmények között él, hogy nem tudnak meleg ételt biztosítani a gyerekeiknek. 

– Sokan kérdezik, hogy miért pont ezek a gyerekek, de engem nem érdekel, hogy roma, magyar vagy román, mindenik ugyanolyan kedves számomra. Hiszen a származást félretéve, ők gyerekek. És az én szememben a gyermek szent. Van egy hatgyerekes család, nagyon belopták magukat a szívembe, hozzájuk közelebbi viszony fűz, és jobban felkaroltam őket, mert van egy beteg kislányuk, és az édesanya is eléggé beteges. Emlékszem, összeszorult a szívem, amikor megláttam, hogy kétujjnyi liszt és egyujjnyi rizs volt náluk a polcon, ennyi volt az összes élelmiszer, amiből a gyerekeknek az asztalra tudott volna tenni valamit. Ettől kezdve ennek a családnak havonta viszek tartós élelmiszercsomagot, mert meggyőződtem, hogy becsületesek, és nem cigarettára vagy alkoholra költik a pénzt – mutatott rá Enikő. Mint mondta, tavaly egy marosvásárhelyi színésznő nemes gesztusra vállalkozott, egy vadonatúj mosógépet vásárolt ennek a családnak, amire óriási szükségük volt, hiszen az édesanya betegsége miatt nem szabad emeljen, fáradjon, és bizony egy hatgyerekes családban bőven akad szennyes ruha. Meglepetés volt számukra a jótevő ajándéka, és óriási volt az öröm a családban, a gyerekek szaladtak és simogatták a mosógépet – elevenítette fel a megható pillanatokat Rózsa Enikő. 

Mint mondta, szerencsére a fületelki közösségben élő gyerekek járnak óvodába, iskolába, de volt rá példa, hogy azt mondta egy anyuka, hogy nem tudott elmenni a gyerek az iskolába, mert nem volt szappan a házban, és ő bizony koszosan nem engedi a gyerekét. Ekkor kezdett gondolkodni, hogy jó lenne tisztítószereket is juttatni nekik, hogy ez ne legyen kifogás arra, hogy nem mehetnek iskolába. 

– Emlékszem, egy 17 éves lány folyamatosan mezítláb jött az ételért, meg is dorgáltam, mivel már eléggé lehűlt az idő, de ő egyre csak mondogatta, értsem meg, hogy nincs cipője. Más nem jutott eszembe, lehúztam a saját cipőmet, és odaadtam neki. Beültem az autóba, és gond nélkül hazajöttem anélkül. Nagy dolgot nem tettem, de legalább nem fázott az ő lába. 

 

A kolbász a nagy kedvenc

Bár nem feltételezem, hogy válogatnának, kérdésemre, hogy van-e kedvenc ételük a „gyerekeinek”, Enikő gondolkodás nélkül rávágja, a kolbászt várják leginkább, ezért igyekszik legalább minden második héten belopni a menübe a kedvenc élelmiszert. És általában havonta kétszer igyekszik meglepni őket valami finomsággal, egy ízletes házi süteménnyel. 

– A szülinapokat megtartjuk, erre nagyon odafigyelek, mert egy egészen kis gesztussal nagy örömet tudok nekik szerezni, hiszen ezeknek a gyerekeknek otthon nem ünneplik meg a születésnapját. Ilyenkor vagy pizzázunk, ami nagyon nagy esemény az ő mindennapjaikban, tortát viszek nekik, és egy kis ajándékot is kapnak. A legnagyobb vágyam, hogy egy kis otthont létesítsek számukra, ahová iskola után bejöhetnének, ott elfogyasztanák a meleg ételt, és foglalkoznék velük – osztotta meg terveit a szegény gyerekek gondviselője. 

 

A Milka-csoki bűvölete

– A sok puszi, amit kapok, meg a kis koszos kezek simogatása a legnagyobb elégtétel – jegyzi meg Enikő, aki szerint a gyerekek rendkívül hálásak, mint féltve őrzött kincset, szorosan magukhoz ölelik a doboz ételt. 

Nemrég vittem nekik Milka-csokit. Lehet, hogy más gyereknek semmi különleges nincs abban, hogy kap egy Milka-csokit, de ők felkiáltottak örömükben. Mindennek tudnak örülni, még egy matricának is – tette hozzá.