A marosvásárhelyi színjátszás történetének fontos dátuma 1803. június 12. 221 évvel ezelőtt a Wesselényi Miklós által alapított kolozsvári „teátrális direkció” átiratban kereste meg Marosszék adminisztrátorát, gróf Teleki Mihályt, illetve a város közigazgatási tanácsát, hatheti vendégjátékra kérve támogatást. A testület pártfogó hozzájárulását követően az akkor már közel egy évtizede működő kolozsvári társulat sokoldalú vezető művésze és Wesselényi megbízottja, Kotsi Patkó János érkezik Marosvásárhelyre. Két tanácsnokot rendel mellé a városvezetés, akikkel először a Poklos utcában, a mai Győzelem tér környékén néznek ki helyet a színtér kiépítésére, de amikor kiderül, hogy Kotsi a városi elöljárók szándéka ellenére nemcsak ideiglenes színpadot tervez építeni, más telket kell keresni.
A választás a vár melletti területre esett. Kotsi megfelelő diplomáciai érzékkel biztosította a városi tanácstestületet, hogy a színpad, ameddig a közösség és a tanács igényt tart rá, a város tulajdona marad. Mivel Kotsira Kolozsváron is szükség volt, a színpad építését Láng Ádám János irányította – a feljegyzésekből azt is tudjuk, hogy Marosszék rabjait vonták be az építkezésbe, napi 12 krajcár munkadíjért. Az építmény végül elkészült, de az eredeti tervekkel ellentétben, nem sikerült befedni – csak a szerencsén múlott, hogy a társulat, a nézők, sem a díszletek nem áztak el, ugyanis a kolozsváriak hathetes marosvásárhelyi miniévadja idején egy szem eső sem esett…
A Székely Szó 1942. május 3-i számában a 140 éves marosvásárhelyi színjátszás történetét vázoló évfordulós cikkben a szerző a következő megjegyzést teszi:
„Az első marosvásárhelyi színház érdekes látványt nyújthatott, amint a feljegyzésekből kiderül. A rivaldát gyertyafénnyel világították meg, a szünetekben pedig koppantóval távolították el a világítást zavaró leégett gyertyabelet. Az inasgyerekek felkapaszkodtak a színház oldalára, és kövekkel, dinnyehéjjal dobálták a közönséget, míg rajta nem vesztettek egy alkalommal, amikor a kő éppen a rettegett rendőrfőnök szájából ütötte ki a füstölgő pipát. Mert mondanunk sem kell, a füstölés nemcsak a rendőrfőnöknek, hanem mindenkinek szabad volt a nézőtéren. Ettől kezdve darabontokat rendeltek ki a Theátrum köré, akik egyúttal arra is vigyáztak, hogy a játékszínhez dörgölőző szarvasmarhák fel ne döntsék a faalkotmányt, vagy esténként a hazatérő disznócsorda ki ne túrja a színház oldalát.”
A kissé epés, cinikus visszatekintést fontos mondattal enyhíti a cikk írója:
„Bármilyen kezdetleges is volt az épület, hosszú éveken keresztül adott biztos menedéket a vendégszereplő kolozsvári társulatoknak.”
A kolozsvári társulat 1803. május 2-án érkezett Marosvásárhelyre, de színészei csak június 12-én léptek közönség elé, a korszak divatos német szerzőjének, August Von Kotzebue vígjátékával: A nevelés formálja az embert.
Kotsi Patkó János
A mellékelt korabeli színlapon a társulat így fogalmazta meg küldetését:
„A nemzeti játszótársaság, mely csak egyedül van az esmérhető világon, céljául tévén, hogy a játékszini nemesebb időtöltésében az egész nemzetet tehetsége szerint részeltesse: megjelent ezen nemes városban is, és elkezdi mai napon játszását, folytatván rend szerént négyszer egy héten, úgymint vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Ajánlja annak okáért a tekintetes publikumnak kegyességébe. Ami a társaságot illeti, főbb törekedése lészen az, hogy illendőséget meg ne sértse, és a jó erkölcsöt maga példaadásával is tiszteletreméltóvá tegye.”
Július 31-ig tartózkodtak Marosvásárhelyen, összesen 27-szer léptek közönség elé. A következő években Marosvásárhely lesz a kolozsvári színészek legfontosabb nyári játékhelye.
A Marosvásárhelyen vendégszereplő kolozsvári társulat tagjai:
Kotsi Patkó János, Láng Ádám János, Jántsó Pál, Székely József, Kemény János, Magyar György, Borsos, Kotsi Patkó Jánosné (Fejér Rozália – a kolozsvári színházalapító Fejér testvérek leszármazottja, akiről Déryné azt írta, hogy igéző szépségétől Miskolcon egy fiatal tanuló az első sorban elájult, mikor ráemelte szemeit a színpadról), Láng Ádám Jánosné, Sáska Jánosné, Kotsi Katica, Simén Borbála, Láng Lajoska, Sáska Birike, Sáska Jánoska.
A szóban forgó 1803-as évadban igencsak borsos áron keltek el a helyek – viszonyításként a korabeli marhahúsárat tekintjük, egy kiló 4 krajcárba került –, zárt szék 28 krajcár, I. hely 21 krajcár, II. hely 14 krajcár, III. hely 7 krajcár. A 27 előadás összbevétele 16 forint és 6 krajcár volt.
Az évad műsorán a divatos Kotzebue művei mellett már megjelent Molière Képzelt betege, és Goldoni Két úr szolgája c. műve is. Ugyanakkor ősbemutatóra is sor került, a társulat Kotsi Patkó János Havasi juhászlány című kétfelvonásos énekes játékát is itt mutatta be először. Népszerű volt az Inkle és Járikó vagy Az aranyidő című háromfelvonásos énekes játék is, amelyet szintén Kotsi fordított.
A következő nyarat, május 21-től október 14-ig Marosvásárhelyen töltötte a kolozsvári társulat, összesen 67 előadást tartottak – ebben az évben találkozhattak a marosvásárhelyiek először Shakespeare előadással!
* A fenti évfordulós megemlékezésben Szentimrei Jenő Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen (1957) című színháztörténeti munkáját, valamint a Székely Szó, Ellenzék, Színház, Igaz Szó, Székely Ellenzék, Vörös Zászló, Népújság, Művelődés és más sajtókiadványokban megjelent vonatkozó színháztörténeti adatokat használtuk fel. A mellékelt plakát kópia a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő nyomtatvány másolata.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
