2017 Erdélyi Tollai

A székelyudvarhelyi Erdélyi Toll tavalyi kínálatát rendhagyó módon egyetlen írásban ismertetem. 

A IX. évfolyamához érkezett negyedévi irodalmi és művelődési folyóirat 2017-es első számából elsőként a Sors és pálya rovatot emelném ki, amelyben A költészet: ima az emberért címmel Beke Sándor főszerkesztő Ráduly Jánossal készített nagyszabású interjúja olvasható. 

Az ismert, kedvelt rovatok között megtaláljuk az irodalomtörténeti tematikájút (Bertha Zoltán: Archaikus modernség, népi impresszionizmus) és az anyanyelvünk történetét körvonalazót (Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás: irodalmunk tükrében, XXVIII. fejezet). A lírai hangot a Toll felnyitásakor Tompa Zsófia adja meg, a későbbiekben, a Múzsa és lant rovatban tizennégy szerzőtől olvashatunk még verset. Brauch Magda és Csire Gabriella prózai alkotással gazdagítja a Toll színvilágát. Új sorozat is indult a tavalyi első Tollban, Tompa Zsófia Tisztuló (torz)kép. Megújuló olvasati lehetőségek Tompa László életművében című tanulmányának első részét ismerhetjük meg.

Arról pedig, hogy az első oldaltól az utolsóig haladó hűséges olvasó jó hangulatban tegye le olvasmányát, Ráduly János soron következő Félperces történetei gondoskodnak.

A IX. évfolyam második lapszámában a vezércikk szerepét játszó, kötetnyitó vers Kiss Székely Zoltán tollából származik. Folytatódik Málnási Ferenc anyanyelvtörténeti tanulmánya és Tompa Zsófia Tompa László életművét elemző munkája. A Sors és pálya rovatban újra Ráduly Jánossal találkozunk, Beke Sándor interjújában a költő mellett ezúttal a műfordító, illetve néprajz- és rovásírás-kutató Ráduly is megszólal, ugyanakkor az alkotó szülőfalujáról, a „megmaradás őrhelyének” nevezett Kibédről is szó esik.

A szépirodalomnak szentelt rovatban kicsivel több a prózai alkotás, mint az első lapszámban, de lírával is több mint tízen jelentkeznek. 

A második Tollat a Hit és üzenet rovat zárja Kozma László különleges hangvételű, az első lapszámbeli Ráduly János-interjú címét alátámasztó verseivel.

A tavalyi év harmadik számában, az Örökség rovatban új sorozat indul. Kozma László A himnusz című tanulmányának első fejezetében nemzeti imánk születésének körülményeit tárja az olvasók elé, szól a Himnusz szakralitásáról, majd a nagy mű verstani, szerkezeti, nyelvezeti, műfaji jellegzetességeit emeli ki. A harmadik Toll egyik legizgalmasabb része az Erdélyi préri rovat, amelyben Tar Károly a csődbe ment Szépműves Erdélyi Céh történetét mutatja be. A lírai árnyalatok ezúttal mintha erőteljesebben helyet kapnának a Toll színvilágában, nemcsak az Írók a szülőföldről címszó alatt (Kozma László: Gordon-tető), illetve a szépirodalomnak szánt oldalakon, hanem a Maradandó művészet rovatban irodalom és képzőművészet párbeszé- deként is találhatunk verses olvasnivalót (Szerelmek, párducok, középkor: Molnos Zoltán festményei alá).

2017 utolsó Tollát kézben tartva elsőként az Erdélyi préri rovat vonzotta tekintetem, ahol több szerző korábbi években megjelent könyveinek ismertetőiből válogathattam (Farkas Wellmann Endre: A vágy visszakézből, Kulipendium; Király Zoltán: Szombat, szobámban képzelődöm; Márkus János: Éjfél a repülőtéren; Gáspár B. Árpád: Orient Lux).

Az emlékezésnek, hagyományőrzésnek szentelt oldalak ezúttal Szent László alakját idézik (Málnási Ferenc: Idvezlégy kegyelmes Szent László király!). Szintén Málnási vezet tovább anyanyelvünk múltján, ezúttal az 1945 utáni évtizedeken. Folytatódik Kozma László himnuszról szóló tanulmánya is, illetve Ráduly János Cselédlánynak nem süt a nap című, folytatásokban közölt munkájának negyedik fejezetét is megtaláljuk. A Múzsa és lant tizenhárom alkotó hangján szól, a Maradandó művészet rovatban pedig Kedei Zoltán lírai prózájával találkozhatunk, amely a festőművész költői hitvallásának kifejeződése is lehet: „Gyűlnek a vonalak, sokasodnak a körök. Dicsfény ragyog forró levegőn… (...) Vannak olyan örömpillanataim, örömóráim, melyek elbódítanak, felvillanyoznak, és az lesz az érzésem, hogy enyém a világ, és bármit megtehetek, mert az örömmámor nem szab határt. Ilyenkor még a lehetetlenséggel is versenyfutásba indulhatok… (...) Amennyiben kiapad az idillélmény, csillogó színek komédiása nem leszek”.