1956 – A szabadságvágyat nem tudták kitépni az emberek lelkéből

Egyenlő feltételek mellett azok is győzhetnek, akiknek az aktuális világhatalmi érdekek nem engedik ezt meg – jelentette ki Áder János, Magyarország köztársasági elnöke hétfőn a Melbourne-i Magyar Központban.

Az államfő ausztráliai és új-zélandi hivatalos látogatásának első állomásán, a délausztrál nagyvárosban tartott ’56-os megemlékezésen mondott beszédében hangsúlyozta: 1956 novemberében a szovjet hadsereg a magyar forradalmat vérbe fojtotta, de a szabadságvágyat nem tudták kitépni az emberek lelkéből, a túlerővel szemben országszerte még sokáig ellenálltak.

Az államfő példákat sorolt erre: tovább dolgoztak a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok, november 23-ára néma sztrájkot hirdettek, a felhívás pedig sokakhoz eljutott, és sokan legyőzve félelmüket csatlakoztak a kezdeményezéshez. A visszaemlékezők szerint a déli harangszóra a Nagykörút teljesen kihalt, a főváros olyan volt, mint egyetlen néma kiáltás. Emellett több száz fegyveres a Mecsekbe húzódott, csak november közepére tudták felszámolni ellenállásukat – tette hozzá. Az egyre fagyosabb decemberi időjárás és a fenyegetések ellenére az emberek újra és újra az utcára mentek – folytatta az államfő, hozzátéve: a hatalom válasza pedig világos üzenet volt: „Mától kezdve lövünk”. És lőttek Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben, Gyomán, Zalaegerszegen, Gyulán és Hódmezővásárhelyen – mondta Áder János.

A köztársasági elnök kiemelte: Melbourne akkor lett a forradalom egyik fontos helyszíne, amikor Magyarországon egyre ritkábban szólaltak meg az ellenállók fegyverei: az ausztrál városban tartott olimpián, a december 6-i magyar–szovjet férfivízilabda-mérkőzésen, a közönség lyukas magyar zászlókat lengetve egy emberként biztatta a magyarokat. Áder János hangsúlyozta: tudta mindenki, hogy nem lehet a Budapest utcáit fölszántó szovjet harckocsik gyilkos tüzét a melbourne-i medence vizében viszonozni, a magyar csapat mégis azzal a tudattal harcolt, hogy győzelmük üzenet lehet, haza és a nagyvilágnak. 

Az államfő kiemelte: azok a magyarok, akik 1956 után szétszóródtak a nagyvilágban, nem egy nemzetet, hanem a népet ellenségének tekintő államot hagyták el. Sokfelé fogadták őket örömmel, segítették őket új hazájukban. „Máig hálásak vagyunk az akkor megelőlegezett bizalomért, és büszkék vagyunk arra, amit ezek a magyarok adtak a befogadó államoknak” – emelte ki, hozzátéve: a szétszóródottak megőrizték magyarságukat, gyerekeiket magyarnak nevelték, és utódaik generációi is kötődnek szüleik, nagyszüleik távoli hazájához.