Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szerdán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában megnyílt a 100 André Kertész (válogatás egy világhírű magyar fotográfus életművéből) című fotókiállítás. A tárlat a Magyar Kulturális Központ helyi fiókintézetének köszönhető, amely a Kecskeméti Fotográfiai Múzeum Kertész-gyűjteményét tudja bemutatni vándorkiállításon több erdélyi városban. A központ már korábban is elérhetővé tette a fotóművészet kedvelői számára néhány nemzetközi hírű, fotótörténeti jelentőségű magyar alkotó reprezentatív munkáit, kiállítást rendezett például Robert Capa, Brassai, Munkácsi Márton képeiből is. André Kertész életművéről Henning János fotóművész és Lakatos Mihály, az MKK igazgatója beszélt a megnyitón.
André Kertész (eredeti nevén Kertész Andor) 1985-ben bekövetkezett halálakor több mint 100.000 fotónegatívot hagyott az utókorra. Az 1894-ben Budapesten, kiskereskedő családban született művészt már ifjúkorában rabul ejtette a lencse mögül látható világ. Kati Marton magyar származású amerikai írónő a Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot c. könyvében erről így ír: „Gyerekkorában a család a körút szegényebbik oldalán lakott, ahol nem sok érdekesség adódott, ahonnan csak elmenni volt jó. Az apja vándor könyvügynök volt, bár néha gabonával is kereskedett, az anyja egy kávémérést vezetett. Kertész szegény volt, és a családja se nagyon hitt a fiatalemberben, akibe saját megfogalmazása szerint „egy morzsányi ambíció sem szorult”, és akit a világ csak a fényképezőgép lencséjén keresztül érdekelt. Sokféle foglalkozást kipróbált, volt méhész és volt hivatalnok a tőzsdén, de a fényképezőgépét sosem tette le. Az utókor őt igazolta. Igaz, a sors nem volt túl kegyes hozzá, hiszen alig 15 éves, amikor apja meghal, majd az első világháború poklát is megjárja, ahol alkalma nyílik találkozni az első „neki szánt” golyóval. De életben marad (ennyiben mégis élvezi a sors kegyeit), s tovább hódolhat szenvedélyének: a fényképezésnek. (Azon kevesek közé tartozik, akiknek még alkalma nyílt lencsevégre kapni 1918-ban a Monarchia felbomló hadseregét Brassóban.) Élete első szakasza 1925-ben zárul, amikor – mint mondják: anélkül, hogy egy árva szót tudna franciául – Párizsba költözik. A párizsi művészvilág gyorsan befogadja a rendőrségi nyilvántartásba „fotóriporter”-ként bejelentkezett fiatalembert, aki fényképeivel, eredeti látásmódjával rövid idő alatt kivívja a kortárs művésztársadalom elismerését. 1932-ben készíti a Le Sourire magazin megrendelésére a Torzulások c., később híressé vált sorozatát, amelynek négy darabja a sepsiszentgyörgyi tárlaton is megtekinthető. 1936-ban, a németországi fejlemények hatására, az Egyesült Államokba emigrál imádott feleségével, Salamon Erzsébettel együtt, de várakozásaiban gyorsan csalódnia kell. Az amerikai magazinok nem kedvelik az aktuális trendbe nem illeszkedő fotóit, amelyek „túl beszédesek” számukra, azaz nem csupán a cikk szövegének egyszerű kiszolgálói, hanem önálló jelentéssel bírnak. Élete ezen szakaszának hangulatát jól tükrözi Eltévedt felhő c. fotója (1937). Az elismerésre kereken 28 évet kell várnia. 1964-ben New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában rendezett kiállítása hozza meg számára az amerikai áttörést, s bár ekkor már nyugdíjas, alkotókedve a hátralévő két évtizedben újabb lendületet kap. 1985-ben hunyt el New York-i otthonában a fotográfia elismert nagymestereként, a fotóriporteri hivatás úttörőjeként, a fotóriport mint műfaj egyik megalkotójaként. A neves francia fotóművész, Henri Cartier-Bresson is a mesterének tartotta. Szigetbecsén, a Pest megyei kisközségben, ahol gyermekkora egy részét töltötte, az André Kertész Fotómúzeum és Emlékház őrzi emlékét.
A sepsiszentgyörgyi kiállításon Kertész életének mind a négy meghatározó korszakából láthatók alkotások, így – amennyire ez egy ilyen monumentális életmű esetében elmondható – átfogó képet nyújt a teljes pályaívről. A kiállítás 2012. március 4-ig látogatható, ezt követően a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum, majd április folyamán a brassói Szépművészeti Múzeum látja vendégül – olvasható a Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi Fiókintézetének honlapján (www.mkk.ro)