Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete tegnap délután a székely vértanúk postaréti emlékoszlopánál szervezett rendezvényt, az október 6-i országos gyásznap alkalmából. Sajnos a hivatalosságokon és egy osztálynyi tanulón kívül igen kevesen jöttek el a rendezvényre.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete tegnap délután a székely vértanúk postaréti emlékoszlopánál szervezett rendezvényt, az október 6-i országos gyásznap alkalmából. Sajnos a hivatalosságokon és egy osztálynyi tanulón kívül igen kevesen jöttek el a rendezvényre.
A megemlékezést a magyar himnusz nyitotta meg, majd Tamási Zsolt történelemtanár az 1849. október 6-i eseményről, annak előzményeiről és következményeiről beszélt röviden. Ezt követően – sokak szemében nem alkalomhoz illően – a Napsugár néptáncegyüttes és Lénárd Imelda Laura népdalénekes lépett fel.
A hivatalos felszólalok sorát Peti András alpolgármester, az RMDSZ városi szervezetének elnöke nyitotta meg, aki elmondta, nem véletlenül október 6-án végezték ki Aradon a tábornokokat, hiszen egy évvel azelőtt ezen a napon akasztották fel a bécsi forradalmárok Theodor Baillet von Latour hadügyminisztert, és ez jelentette az osztrák forradalom kezdetét. A magyar forradalmárok nemcsak a zsarnokság ellen lázadtak fel, hanem a nemzet szabadságáért is. Ekkor kezdték használni azokat a nemzeti szimbólumokat, amelyekért Marosvásárhelyen ma is küzdenünk kell – mondta többek között az alpolgármester, majd hozzátette: a vértanúk áldozata erőt, lendületet ad jogaink kivívásáért való törekvésünkben.
Peti Andrást követően Bartha László Zsolt színművész, műsorvezető Aranyosi Ervin Az aradi vértanúk emlékére című versét szavalta el.
Kecskés Csaba unitárius esperes a Szentírásból vett idézettel kezdte beszédét, majd hozzátette, ma kegyelettel emlékezünk, ugyanakkor fejet hajtunk azok előtt, akik otthonuktól, hazájuktól függetlenül egy eszméért szálltak síkra és adták életüket. Majd a jelenlevők a lelkipásztorral együtt elmondták közös imánkat.
A megemlékezésnek modernebb hangot adott Szabó Előd Te legyél a fény című dala, majd ezt követően Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke lépett mikrofonhoz. Az 1849-es eseményről szólva arra keresett választ, hogy miért kockáztattak azok, akik egy évvel azelőtt szembeszálltak az osztrák birodalommal, majd a csatamezőkön a túlerővel küzdöttek, s vállalták, hogy a forradalom leverése után is a megtorlás ellen szövetkeznek. Történelmi távlatokból nézve – mondta – a válasz egyszerű, a szabadság eszméje késztette őket cselekvésre, amely Európában nem halt ki a vesztőhelyen, mi több, 1956-ban vagy 1989-ben újrarendezte Európát. A szabadság nem utópia, hanem mélyreható emberi gondolat, eszme, amely továbblendítette a történelmet. Ma Romániában, Erdélyben, a Székelyföldön a szabadság rokon eszméje az autonómia, amely megilleti a kisebbséget, s amelynek gondolata egyidős a modern Romániával, és csak megerősítést nyert az 1989 utáni új rendszerben – mondta az elnök. Majd kifejtette, ez nem a többségi nemzet ellen van, hanem azt a regionális politikát erősíti, amely az önrendelkezésen, azon a szabadságeszmén alapszik, amelynek jogán egy térségben lakók dönthetnek saját sorsukról. Le kell bontani az előítéleteket, meg kell kezdeni erről a párbeszédet a többségiekkel – hangsúlyozta. Majd, hasonlattal élve, elmondta, a székely vértanúk árulás áldozatai lettek, ezért a Postaréten álló obeliszk intő jel kell hogy legyen ma is. „Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a szabadságra, az autonómiára!” Mi nem engedünk a ’48-ból, az ’56-ból, a szabadság eszméjéből! – mondta.
Majd visszatért a néptáncműsorra, amelynek szerinte helye volt a rendezvényen, hiszen tulajdonképpen a tánc az életet, a jövőt jelenti, ebben is benne van a szabadság eszméje – mondta többek között azoknak, akik úgy gondolták, ez a mozzanat nem volt alkalomhoz illő.
Az elnök beszéde után Bartha László Zsolt elszavalta Szőcs Kálmán Én úgy tudom című versét.
Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője elmondta, az 1848-as szabadságharc leverése után a magyar nemzet talpra tudott állni, az aradi vértanúk áldozata erőt, hitet adott az elkövetkezendő időszakra. Jogainkat csakis összefogással és szolgálattal lehet kivívni, mondta, majd Aulich Lajos utolsó szavait idézte:
„Szolgáltam, szolgáltam, szolgáltam, halálommal is szolgáltam forrón szeretett magyar hazámat”.
A megemlékezést Szabó Előd A költő visszatér című musical címadó dalával zárta, majd szervezetek, intézmények képviselői és magánszemélyek koszorúzták meg az emlékoszlopot.
