„Összevont nyomorúság”

Mindig elkeserít, amikor szembesülök azzal, hogy a sármási iskola magyar tagozatának V-VIII. osztályos diákjai milyen körülmények között tanulnak. Az elmúlt héten a rossz állapotban levő, málló vakolatú, kilyukadt ajtajú ház udvarának végében szemétdomb „ékeskedett”, és akkora sár volt, hogy az élére rakott téglákon lehetett megközelíteni az újonnan elkészült tantermet, ahova a nyolcadik osztály jár, és amely az egyetlen világos terem, de egyelőre betonpadlóval. A hatodik és hetedik két osztály, amelyeket összevontak, továbbra is egy szűk helyiségben szorongja végig a közös órákat, úgy hogy tanítás közben a diákok meg sem tudnak mozdulni, holott hely kellene, hogy a tanár külön csoportokra osztva foglalkozzon velük. De se hely, se levegő nincs, ami lehetetlenné teszi a szimultán oktatást.

Már a múlt évben is felhívtuk a tanfelügyelőség figyelmét, hogy a 2011/1-es közoktatási törvény 63. cikkelye lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a létszám alatti osztályokat is megtartsák. Ez Sármás esetében különösen indokolt volt és az ma is, hiszen nincsenek meg az alapvető feltételek ahhoz, hogy tíznél több gyermeket befogadjanak az egykori lakóház kicsi szobái. Bár Sallai Imre alpolgármester szerint, ahogy az idő lehetővé teszi, a szemetet eltakarítják, a nyolcadik osztály tantermében a betonra parketta kerül, és rendezni fogják az udvart is, mindez sajnos nem oldja meg az összevont órák kérdését, és azt sem, hogy az egyik osztály ablaka egy falra néz, s ha elveszik a villanyt, a sötétben lehetetlenné válik a tanítás. Ha elgondolom, hogy az egyre szebb központtal büszkélkedő, és egyre inkább városiasodó Sármáson ilyen körülmények között tanulnak az általános iskola magyar tagozatának diákjai, miközben szemben a középiskolások, akik közül sokan nem is helybeliek, rendezett osztályokba járnak, és díszkövekkel kirakott parkosított iskolaudvaron szünetelnek, nem tudom szó nélkül hagyni ezt a hátrányos megkülönbözetést.