„Nincsenek kudarcaink”

Rég nem látott napsugarak simogatták meg vasárnap délben a Postaréten nemzeti imánkat éneklő marosvásárhelyieket. A helyi RMDSZ október 6-i rendezvénysorozatára szép számban érkeztek az emlékezni vágyók, bár, amint a konferáló szerepét betöltő Nagy István színművész is megjegyezte, az átagéletkor nem volt alacsony, pedig jó lenne a fiatal generációval megtölteni az obeliszk körüli teret. A 164 éve kivégzett 13 magyar honvédtiszt tiszteletére szervezett együttlét egyes mozzanataiban azonban fontos szerepet kaptak az új hangok. „Az aradi Golgotára ráragyog a nap sugára” – tolmácsolta az Október 6. című Ady-vers sorait Vass Márton, a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja. Magos Orsolya, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Karának hallgatója Juhász Gyula Vértanúink, Malinás Nimród bolyais diák Kovács András Ferenc Postaréti elégia című költeményét szavalta. „Míg a földön magyar él, a költő visszatér” – énekelte Szabó Előd az Európa közepén című dalt, amelyet az emlékezést új magasságokba emelő Darvak követett. Dr. Tamási Zsolt történelem szakos tanár Szabadságért és a katonai becsületért áldozták életüket címmel tartott előadást a tizenhárom honvédtiszt áldozatvállalásának jelentőségéről.

 

– Az osztrákok, azáltal, hogy mártírokat adtak a magyar nemzetnek, a forradalom győzelmét segítették elő. Október 6-a tulajdonképpen nem gyásznap, hanem a szabadság újjászületésének napja – hangsúlyozta a történelemtanár. 

Peti András alpolgármester, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke díszbeszédében az egykori és a mai magyarság áldozatkészsége között vont párhuzamot. 

– Az 1848–49-es szabadságharc nagyon sok áldozatot követelt, mind egyéni, mind közösségi áldozatot. A szabadságharc kitörése napján a székelyföldi nemesség azonnal lemondott előjogairól, és közös teherviselést vállalt fel. Háromszéken 1848-ban népszavazást írtak ki arról, hogy szeretne-e a székely nép szabad lenni. Több mint százezren vettek részt ezen a népszavazáson. Gábor Áron feladta polgári karrierjét, és elment haditechnikát tanulni. (...) Elgondolkoztam azon, hogy vajon ma képesek vagyunk-e ilyen áldozatokat hozni. Képesek vagyunk-e aláírni az önálló székelyföldi fejlesztési régióért, képesek vagyunk-e október 27-én elmenni a székely nagy menetelésre, és képesek leszünk-e jövő évben, akkor, amikor az urnák elé várnak minket, hogy döntsünk jövőnkről? Én bízom benne, hogy igen.

Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szép számban egybegyűlt emlékezők újra megerősítik a vértanúság győzelmét, azt, hogy a szabadság eszméje elhallgattathatatlan.

– Sokszor a szemünkre vetik, hogy kudarcainkat ünnepeljük. Nekünk nincsenek kudarcaink. Az, hogy mind többen és többen vannak jelen ezen a megemlékezésen, azt igazolja, hogy a vértanúk áldozata életet teremt – hangsúlyozta Brassai Zsombor, majd a szabadság eszméjének újragondolásáról szólt, illetve arra is kitért, hogy az eszme mellett mindig megjelenik az árulás is, amelytől óvakodni kell. 

– Hiszek abban, hogy képesek vagyunk helytállni, újrafogalmazni eszméinket, és legyőzni az árulást.  Mindenkinek megtörhetetlen hitet kívánok ehhez – zárta beszédét a megyei RMDSZ elnöke. 

„Mint ez a virág...”

– Gyásznap-e a mai, vagy a reménység napja? Reménykedhetünk-e mi, erdélyi, felvidéki, délvidéki, magyarországi magyarok? Sok nemzet eltűnt a történelem során, a miénknél nagyobb nemzetek. A magyar megmaradt nyelvében, kultúrájában – mondta Borbély László képviselő, az RMDSZ politikai alelnöke, majd a magyarság történelmének fordulópontjait, 1848 mellett 1956-ot, 1989-et, illetve 1990 márciusát idézte meg. 

– Mit tudunk mondani 23 évvel az 1990-es márciusi események után? Ugyanazt, amit 1848-ban, 1956-ban, 1989-ben, 1990-ben. Harcolnunk kell azért, hogy legyen egy Kossuth Lajos utcánk, minden utcanévért, minden magyar osztályért, minden kétnyelvű tábláért harcolnunk kell, még a piacon is. De csak úgy tudunk harcolni, ha a magyarság, úgy, mint ez a virág, egy száron van. Vigyázzunk a virágokra, a bimbókra, ne legyünk kishitűek! Bízom abban, hogy a közös szár, virág, bimbó mentén a magyarság sok száz év múlva is itt lesz a Postaréten. 

Együtt a koszorúzásban

Az emlékműsort Szőlősi Kata népdalénekes és a Cinige együttes zárta, ezt követően koszorúzásra került sor az obeliszknél. Szép gesztus volt az Erdélyi Magyar Néppárt, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről, hogy megyei és marosvásárhelyi vezetői képviseletében részt vett a kegyeletadáson, így – akárcsak a Vásárhelyi Forgatag – az október 6-i postaréti megemlékezés is a marosvásárhelyi összmagyarság közös momentumává vált. Az együttlét a székely himnusz eléneklésével zárult. Miközben a virággal érkezettek az emlékműhöz léptek, sokan beálltak a fehér sátor előtt kígyózó sorba, hogy aláírásukkal támogassák az önálló székelyföldi fejlesztési régió létrehozását.

Emlékműsor a Deus Providebit Házban

Délután a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács idézte meg az aradi vértanúk emlékét. A rendezvény Barabás Miklós történelemtanár előadásával indult, majd Péterffy Gyöngyi, Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott pedagógus, költő lépett közönség elé. Az együttlétet Szőlősi Kata népdalénekes színesítette. Ezt követően kihirdették az óvodásoknak és kisiskolásoknak a szabadságharc tematikájában szervezett rajzpályázat győzteseit. A Deus Providebit Tanulmányi Ház előcsarnokában a tizenhárom honvédtiszt arcképét tekinthették meg az emlékezők, minden fénykép előtt mécses égett.