„Nincs itt, feltámadt” (Lk. 24,6)
2016-03-24 15:39:22
- Baricz Lajos
Napjaink tele vannak megrázó, lesújtó, testi-lelki fájdalmat okozó eseményekkel.
Napjaink tele vannak megrázó, lesújtó, testi-lelki fájdalmat okozó eseményekkel. Most a nagyhét folyamán is, amikor a világ Jeruzsálemre kellene hogy figyeljen, ahol kétezer évvel ezelőtt az Igazat kiszolgáltatták és gonoszok keze által keresztre feszítették. Ehelyett a héten akarva-akaratlan a világ szeme Brüsszelre figyelt és arra a gonoszságra, amelynek következtében 34 ember életét vesztette és kétszáz megsebesült.
Ha ezt és több más hasonló eseményt a nagypénteki dráma árnyékában szemléljük, azt mondhatjuk: az erőszak, a gyűlölet, a gonoszság örök a földön, mert akár minden nap nagypéntekké válhat. De megváltó nagypéntek csak egy volt, amelyen Jézus Krisztus életét adta érettünk. Az akkori és az öröknek látszó gonoszsággal szemben ott van a végtelen szeretet, amellyel az Isten Báránya vállalta érettünk a végső kiszolgáltatottságot: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam és van rá hatalmam, hogy visszavegyem” (Jn. 10, 17-18) – írja Szent János evangélista. És ebben már benne van az a boldog beteljesedés, amelyet Jézus apostolainak többször előre megmondott: „Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad” (Mt. 16, 21).
És feltámadt! A hét első napján – húsvétvasárnap – az asszonyok, a tanítványok Jézus sírját üresen találták. A két fehér ruhába öltözött férfi meg is erősítette Jézus feltámadásának tényét: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt”. Majd többször megjelent a feltámadott Jézus apostolainak, és igazolta, hogy él.
Ez a keresztény tanítás örömhíre, maga az evangélium: Jézus Krisztus él! Ezután már nem a gonoszságé, a gyűlöleté, a bűné, a halálé az utolsó szó, hanem az önfeláldozó jóságé, a végtelen szereteté, a világra kiáradó kegyelemé, az életé. Isten, aki a mindenséget létbe hívta, majd megállapította, hogy minden jó, amit alkotott, a nagypénteki kiengesztelő megváltással és a húsvéti új teremtéssel új távlatokat nyitott meg számunkra. Ezért ne a mi lehúzó emberi természetünk, hanem a felemelő isteni kegyelem irányítsa életünket! Feledjük el mindazt a rosszat, ami volt életünkben, és támadjunk fel mi is Isten végtelen szeretetéből! Hisz azért halt meg és támadt fel érettünk Jézus a halálból, hogy nekünk bűntelen, szabad életünk legyen.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jóakaratú – most vagy később ünneplő – keresztény Testvéremnek áldott, békés, örömteli, reményteljes húsvéti ünnepeket!
