„Most boldog vagyok itt…”

A szabédi unitárius egyházközség ünnepi istentiszteletén Varga Sándor nyárádszentmártoni lelkész mondott szószéki beszédet.

„Két világ közt harmadiknak / Lettem tűzben égő csillag, / A magam törvényén élő, / Magamat emésztő költő.” (Árva csillag)

Ritka az olyan település Erdélyben, amelynek napja egyben született vagy fogadott fiának az ünnepe. Szabédi Lászlóra (Sáromberke, 1907. május 7 – Kolozsvár, 1959. április 19.) emlékeztek vasárnap abban a székely-mezőségi faluban, amelynek nevét fölvéve tette halhatatlanná a tudós költő. A szabédi unitárius egyházközség ünnepi istentiszteletén Varga Sándor nyárádszentmártoni lelkész mondott szószéki beszédet. A gyülekezetet, a vendégeket – köztük dr. Makkai Gergely meteorológust, a Marosvásárhelyi Meteorológiai Központ vezetőjét, volt parlamenti képviselőt, Ilyés Tóth Sándor megyei tanácsost, Szabó József Levente csávási polgármestert, Nagy Pál irodalmárt – a helybeli lelkész, Jenei Sándor Levente köszöntötte. Az EMKE égisze alatt szervezett Szabédi Napok ünnepségsorozat húsz éve, 1991-ben indult, kezdeményezői: Farkas Ernő magyartanár, Kecskés Lajos lelkész és neje, Gyöngyvér, Nagy Ernő helybeli ny. tanár. Ünnepi beszédében Kecskés Csaba marosvásárhelyi lelkész-esperes azokra a vendégekre is emlékezett, akik már nem lehetnek közöttünk, mint: Illyés Kinga színművész, Szász János költő, Szabó György Pál megyei EMKE-elnök, Szépréti Lilla író, Kövesdi Kiss Ferenc, a mezőségi szórványmagyarok gyámola, vagy a nemrég elhunyt drámaíró, Hubay Miklós. Szabédi László verseit szavalták a nevét viselő iskola diákjai. A költő Önéletrajz című költeményét ifj. Csécs Sándor mondta el. A Darabont Ildikó kántor vezette mezőcsávási református gyülekezeti kórus szolgálatát kedves epizód előzte meg: Darabont József lelkész a dalkar hagyományához híven virágcsokorral kedveskedett Jenei Tünde tiszteletes asszonynak, majd a szabédi templomot ábrázoló olajfestménnyel lepte meg a gyülekezetet. A kép Benkő István csávási műkedvelő munkája.

A templom falára erősített Szabédi-plakettet, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását a helybeli fiatalok, a marosvásárhelyi Sütő András Baráti Társaság nevében pedig Nagy Pál és alulírott koszorúzta meg. Rövid szeretetvendégség után a Szabédi László Általános Iskolában Bordeianu Minerva igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó József Levente polgármester avatta fel az új Szabédi-emlékszobát, melynek írásos és képi dokumentációja további gyarapításra vár. Nagy Pál a 2010-es Szabédi Napok alkalmából Kolozsvárott elhangzott előadások szövegéből szerkesztett kötet (Gondolat-kísérletek Szabédi László életművében) egy példányát és saját könyvét (Vallomásos emlékek) ajándékozta az emlékszobának. Koszorú került a kultúrház falára is, majd a színpadon folytatódott az ünnep: a Farkas Sándor Csaba és Kásler Magda oktatók irányította Fürge Lábak felnőtt- és utánpótlás-csoportjai népi táncokkal örvendeztették meg a mindvégig igen népes közönséget.

Jó volt ismét Szabédon lenni, hallani például ezeket a sorokat: „Most boldog vagyok itt, / mert kínjaim kicsik, / fut a nagyja előlem, / múltam múló agyrém, / a szabédi Nagyrét / kaphat már új erőre, / életemet onnan / kezdem el, ahonnan / kiszülettem belőle...”