„Mondom, valami nagy ünnep volt…”

 –írta József Attila jellegzetesen játékos, de ugyanakkor szomorúan komoly versében, amelyet 20. születésnapjára írt Április 11 címen. Születési évfordulóján, amelynek emlékére a magyar költészet napját ünnepeljük, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum udvarát is belengte az ünnep. A versé, amelyet a nagyszünetben több mint száz diák mondott egyszerre Köllő Magor Örs szavai nyomán. Mondták kicsi másodikosok is, talán nem is értve a szavak együttes jelentését, de nagy-nagy lelkesedéssel, és mondták a nagyobbak, legnagyobbak, pedagógusok, és éppen ott tartózkodó szülők, mert jó volt a nagy kórusban annak az összetartó kapocsnak az erejét megérezni, amit anyanyelvnek nevezünk, és amit „reménységnek és tulipánnak” születve mindnyájan útravalóul kaptunk. Ahogy nagy költőink mellett a szívesen és szépen verselő Márai Sándor is, aki szintén ezen a napon látta meg a napvilágot, és elsősorban prózaíróként írta be a nevét a magyar irodalomba. Szavait a szervező diákszövetség nevében Szabó Yvette idézte iskolatársainak. Élmény volt jelen lenni a Sikó Olga magyartanárnő és a diákszövetség közös ötletének a megvalósulásán, aminek lehetne folytatása is. Egy-egy szép verset kiosztva, és közösen felolvasva, talán azokat a diákokat is megérintené a költészet varázsa, akik őszintén bevallották, hogy a kötelező tananyagon kívül nem szoktak verset olvasni.