„Mindarról, ami itt van körülöttünk, földön és égen”

Haller József, Marosvásárhely hazai és nemzetközi szinten is méltán ismert és elismert képzőművésze alkotásait újra láthatja a vásárhelyi közönség. Az 1935-ben Szatmárnémetiben született alkotó tavaly hunyt el, több mint ötven-éves pályafutása alatt igen gazdag életművet hagyott ránk. Szobrásznak indult, a kolozsvári képzőművészeti főiskolán Ion Irimescu, Vetró Artúr és Kós András irányítása alatt tanult, számos pasztellt festett, a marosvásárhelyi bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként is letette névjegyét, de világhírűvé a grafikái révén vált. Február 28-án, kedden délután teljes telt házas közönség jelenlétében nyílt meg In memoriam Haller József 1935 – 2017 című emlékkiállítása a Kultúrpalota földszinti, Art Nouveau galériáiban a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Romániai Képzőművészek Szövetsége Maros megyei fiókjának szervezésében, Szepessy László rendezésében.

A március 24-ig nyitva tartó tárlat megnyitóünnepsége Bogdán Zsolt kolozsvári színművész szavalatával kezdődött, majd sorrendben elsőként Nagy Miklós Kund üdvözölte az egybegyűlteket.

– Bogdán Zsoltnak szólt a taps, annak a művésznek, aki gyakran megtiszteli jelenlétével ezeket az eseményeket, és emeli is jelenlétével a találkozóknak, tárlatnyitóknak a rangját. De tulajdonképpen Haller József gyűjtött most össze minket, ő egy éve távozott közülünk. Szelleme, műve, hagyatéka itt van közöttünk, és örülhetünk, hogy újra ilyen szép számban összegyűltünk. Számomra rendkívüli ez az esemény, hiszen Haller Józsefnek sok kiállítását nyitottam meg, szinte mindegyiket, amely az én vonzáskörömben volt az utóbbi két évtized során. Most, hogy szellemét újra megidézzük, elmondhatom, nagyon örvendek annak, hogy olyan életműről van szó, amely a művész halála után nem merült feledésbe – ahogy az általában megtörténik. Ez annak is köszönhető, hogy Haller Ildikó, a művész felesége roppant odaadással próbálja továbbra is élénken tartani Haller József szellemét, jelenlétét. Ez a kiállítás is neki köszönhető. Mindig megtalálja azokat az embereket, akik az ügy mellé állnak – jelen esetben Szepessy Lászlót, aki nagy lelkesedéssel szervezte meg ezt a tárlatot. Haller József és Ildikó ezelőtt hatvan évvel kötöttek házasságot – ez a kiállítás ezen évforduló miatt is fontos a család számára. Biztos vagyok benne, hogy az évek múlásával továbbra sem feledkezünk meg arról a tényről, miszerint úgy tudjuk az emlékezetnek megőrizni ezeket a gazdag életműveket, ha mindegyre előveszünk belőlük valamit, akár egy kis részletet is. Ez a tárlat nem gyűjteményes, de sok mindent igyekszik felmutatni abból a hatalmas anyagból – hiszen Haller József nagyon termékeny alkotó volt –, amivel rendelkezik a család, a barátok, a gyűjtők, a szervezők olyan anyagot gyűjtöttek össze, ami reprezentatív. Két munkán keresztül azt is láthatjuk, hogy Haller József szobrászként indult. Olyan mesterei voltak Kolozsváron, mint Ion Irimescu, Vetró Artúr, avagy Kós András, akik nagyszerűen irányították indulását, sokfelé kibontakozó tehetségét. Bőven találhatunk a tárlaton azokból a grafikákból is, amelyek nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is igazán ismertté és elismertté tették Haller József művészetét. Találhatunk továbbá olyan képeket is, amelyekben kirobban belőle a színek iránti vágy, amelyeken keresztül megmutathatta a benne lakozó sok-sok árnyalatot és fényt. Igaz, fekete-fehér munkái is igazán színesen mutatták be a belső világát: egy olyan belső világot, amely teljes mértékben mai volt – huszadik századi, huszonegyedik század eleji. Nagyon sokat tudott rólunk, emberekről és mindarról, ami itt van körülöttünk, földön és égen.

Amit nem tudunk felmutatni, és amivel még adósok vagyunk, az a bábtervező és díszlettervező munkássága. Negyven évig a bábszínháznál, a mai Ariel színháznál ezzel foglalkozott, és nekem gyakran elmondta, hogy milyen jó lenne ezekből a munkákból is egyszer megjelentetni egy albumot, hiszen több mint százhúsz előadáshoz legalább kétezer bábot tervezett, és nem akárhogyan – mondta méltatásában Nagy Miklós Kund, majd Bandi Kati textil- és iparművész szólt az egybegyűltekhez.

– A Romániai Képzőművészek Szövetsége Maros megyei fiókjának részéről ma engem ért a megtiszteltetés, hogy szólhatok önökhöz. Miközben sajnálatomat fejezem ki, hogy Haller József nem lehet közöttünk, annak a meggyőződésemnek is szeretnék hangot adni, hogy örök példaképe marad a kollégáinak mind a művészetében, mind emberi tartásában. Ő volt az a kolléga, aki – miközben a legmagasabb művészi igényeket is kielégítette – megtalálta az utat a nem professzionális rétegek, a művészetfogyasztók felé is. Nagyon örvendek, hogy műveinek jó részét most egy tárlat keretében láthatjuk – hallottuk Bandi Katitól, majd a tárlat méltatója, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Markó Béla szólalt fel és értékelte Haller József életművét. Beszédét az 5. oldalon olvashatják. 

A nívós alkotásokat felvonultató, rendkívül gazdag tárlat megnyitóünnepsége Székely Levente hegedűművész és tizenkettedik osztályos tanítványa, Fülöp Orsolya, valamint Móriczi Miklós zongoraművész játékával ért véget.

„Sokat adok a vonal milyenségére. Benne kell hogy legyen mindaz, amit a huszadik század nagy rajzolói létrehoztak, de én a vonal eleganciáját nem szeretném elhanyagolni, egyfajta klasszikus szépséget, mediterrán harmóniát, arányosságot is megőrzök. A maiság mellett egy időtlenséget, egy mindenkorit, mely a barlangrajzoktól napjainkig érvényes. Persze ezt magamban soha nem fogalmaztam meg, csak így visszagondolva, önmagam elemezve fedeztem fel” – vallotta az alkotó a Látóban 1994-ben megjelent Beszélgetés önmagammal című írásában. „Haller kétségtelenül egyik legegyetemesebb, reneszánsz tudású és a huszadik század végi érzékenységű rajzolóművészünk. Attitűdje Szalay Lajos és Szász Endre apokaliptikus rajzolási szenvedélyével, felszabadultságával rokon. Rajzkompozícióinak nagy mélységből felvetett-felvezetett szálaival Haller olyan képeket sző, amelyek pusztán a belőlük sugárzó mesterségbeliség magatartásával is elgondolkoztatnak” – írta a művészről Banner Zoltán.