„Mi nem bizniszben gondolkodunk”

Keresd kis falu, jelenleg kb. 300 lakosa van, Segesvártól 12 km-re délnyugatra a Keresdi-patak partján fekszik. Közigazgatási szempontból Dánoshoz tartozik. A falu nevét az oklevelek 1305-ben említették először. 1367-ben I. Lajos király oklevele Keresdet Bethlen-birtokként említette. Keresd végig a Bethlen család birtoka volt, a század elején még lakták, majd a két világháború között elhagyták, azóta fokozatosan pusztul, de helyreállítása megkezdődött.

A felújítási tervekről, munkálatokról Keresden beszélgettünk Bethlen Gladys grófnővel, gróf Bethlen Miklós özvegyével, aki éppen az új vendégházból jött, ugyanis már a hét végére vendégeket vártak. Elmondta, hogy különösen a fia, Miklós tekinti szívügyének a falújítást, hogy életet leheljenek a faluba.

Keresd tulajdonképpen a Bethlen család fészke – kezdte a beszélgetést a filigrán grófnő, hozzátéve, hogy csak azt tudja mondani, amit a férjétől hallott. A férje, Bethlen Miklós Keresden nőtt fel, az elemi iskolát itt végezte a helyi szász iskolában. Kilencéves korában vitték el Kolozsvárra, a Farkas utcai református internátusba.

– Miklóst úgy nevelték, hogy ő veszi át a keresdi birtokot, ám később elkerült Ausztriába, itthon meg elállamosították a birtokot. De mindig visszajártunk. A férjemmel és a gyerekeinkkel rendszeresen eljöttünk Erdélybe. Nagyon sokat ruháztunk be ide, főleg a fiam ragaszkodik ehhez a helyhez. Úgy tekintette, hogy a család kötelessége és felelőssége a falu fejlesztéséhez hozzájárulni. Munkahelyeket teremtünk, valami pozitívat akarunk hozni. Először a szász iskolát vásároltuk meg az evangélikus egyháztól, aztán megvettük ezt a házat, ami elkészült már, és vendégházként fogjuk működtetni. Mindent, amit itt lát – mutat körbe –, a helyiektől vásároltunk meg. 

– Milyen épületeket vásároltak meg?

– Van ez a ház (ahol beszélgetünk – sz. m.), ott van a vendégház, az iskola, lent a faluban egy szász ház, ahhoz építettünk egy új csűrt, van egy összefüggő épületegyüttes, felújítottunk egy másik nagy csűrt, de van egy kisebb is, abból is csinálunk valamit.

– Ez az épület, ahol most vagyunk, mi volt?

– Bethlen János udvarháza volt, ő volt Miklósnak az édesapja. Valamikor, az 1600-as években volt a vagyonfelosztás, úgy hallottam, hogy ez a patak volt a határ. A vagyonmegosztásról részleteket nem tudok, de mi mindent, amink van, a helyi szászoktól vásároltunk meg, akik kimentek Németországba. A tervünk az, hogy egy kulturális, turisztikai központot építsünk, ahol rendezvényeket lehet szervezni, hogy éljen a falu. Mi nem bizniszben gondolkodunk, persze a fenntartást és a karbantartást fedniük kellene a bevételeknek, de abból indultunk ki, hogy élővé tesszük a falut.

– Milyen pénzből újítják fel az épületeket?

– Ami itt történik, azt mind a fiam finanszírozza önerőből, amit keres, mind ide fekteti be. 

A grófnő elmondta, hogy két gyermeke van, Miklós és Katalin. Miklós Frankfurtban él és dolgozik, korábban tíz évet élt Budapesten, azelőtt pedig Londonban. Francia iskolát végzett, Angliában járt egyetemre. Katalin férjnél van, négy gyereke van, dolgozik. Ő és a családja Münchenben élnek. – Nálunk mindenki dolgozik – mondja mosolyogva.

– Apránként megy a rehabilitáció, mert csak úgy tudunk befektetni, ahogy a pénz jön. Nagyon sok munka és pénz van benne, de az egyik vendégház már működőképes, azt kiadjuk. A következő lépésben a faluban levő kicsi szász házhoz fogunk hozzá, a nagy csűrt az előírásoknak megfelelően alakítottuk ki, van mosdó, zuhanyozó, minden olyan, mint Svájcban. Tehát ez a lenti ház lesz a következő, de a sarki csűrt is rendbe szeretnénk hozatni decemberig. Aztán következik a zavaró romok eltüntetése. 

Mi nem kaptunk vissza semmit, amit itt látnak, megvásároltuk. Az egyik házat például egy olyan embertől, aki az apósomnak dolgozott, és tőle kapta ajándékba. Valamikor ezeket az épületeket a családtól kapták a tulajdonosok. 

– Turisztikai és kulturális központot építenek ki, vendégházzal. Ki jön majd ide?

– Rengetegen jönnek. Egyelőre a rokonaink, a barátaink, később egy ügynökségen keresztül tervezzük a népszerűsítést. Legalább 50-60 személyt szeretnénk elszállásolni. Pillanatnyilag négy vendégszobánk van, nyolc személyt tudunk elszállásolni, de a volt iskolában is lesz vendégszoba. 

– A nagy kastéllyal mi a helyzet?

– Az a vásárhelyi rokonoké.

A grófnő ezután elsietett, várta a munka, a felújításra váró épületeket Buzogány Erzsébet ügyintézővel és Gáll Ernővel, az RMDSZ elnökével jártuk körbe.