Ha van magyar gumicsont, rághatja a média, a magyarokra figyel mindenki, hallgatnak a szakszervezetek, a rendőrök, a pedagógusok, a nyugdíjasok.
„Kötelességünk a nacionalista érzelmek újraélesztése, amely önbizalmat és stabilitást nyújthat a románoknak saját hazájukban, Romániában, de különösképpen Erdélyben, a románság bölcsőjében. Nem maradhatunk közömbösek. Szükség van egy nacionalista pólusra a parlamentben is, hogy ellensúlyozza az RMDSZ politikáját..”/ „Kötelességemnek érzem, hogy állást foglaljak, valahányszor megsértik a nemzetem alapvető jogait. Támogatom a nacionalista pólus létrehozását. Nézzék a környező országokat: a nacionalizmus újjászületik”. /„A román állam megfutamodik a felelősség elől, amit legékesebben 2011. június 7-én a parlamentben történtek bizonyítanak, ahol arról volt szó, hogy milyen következményei lesznek a kisebbségi törvénynek a Maros, Hargita és Kovászna megyei románokra nézve. Én magam a románságot próbáltam képviselni például akkor, amikor a székelyudvarhelyi apácákról vagy a marosvásárhelyi Călăraşilor (Kossuth sz. m.) utcáról volt szó, s ezt teszem az elkövetkezendőkben is”./ „Fájdalommal kell megállapítanom, hogy számunkra, erdélyi románok számára nem Bukarestben kel fel a nap. Szükség van a nacionalista pólusra. A kérdés az, hogyan védjük ki hatékonyan a revizionizmust és irredentizmust?”/ „Úgy gondolom, hogy a regionalizáció újabb lépés az autonómia, majd a szecesszió felé. Válaszút előtt állunk. Az egységes nemzetállam léte forog veszélyben. Jelképesen mondom, ma van az utolsó esélyünk. A jelenlegi politikai pártok internacionalista pártok, ezért van szükség a nacionalista pólusra. Európa-szerte újjáéledőben van a nacionalizmus: Angliában, Svédországban, Finnországban, Bulgáriában, Magyarországon, nem szólva Franciaországról...”
Ezek, a fasiszta korokat idéző nyilatkozatok, amelyek „megállnák a helyüket” bármilyen neonáci összejövetelen, a napokban hangzottak el Marosvásárhelyen, ahol nemzetféltő román hazafiak készülnek „kivédeni” az RMDSZ politikáját. Ha hozzáadjuk azokat a magyarellenes hangulatot keltő műsorokat, amelyeket az utóbbi időben a kereskedelmi televíziók produkálnak, megállapíthatjuk, helyben vagyunk. Sikerült az elnök manővere, amellyel el akarja terelni a figyelmet arról, hogy a válság vége egyelőre a homályos távolban keresendő, sőt újabb recesszió sem kizárt.
Ha van magyar gumicsont, rághatja a média, a magyarokra figyel mindenki, hallgatnak a szakszervezetek, a rendőrök, a pedagógusok, a nyugdíjasok. Ő maga pedig ülhet a mindennapi whiskyje mellett, s épp csak azt nem mondja, hajrá, nácik! Egyébként ami ma Romániában történik, sem magyarnak, sem románnak nem jó, kivéve talán azokat, akiket fentebb idéztem.
