„Kiáradást mi okoz?”

(Folytatás július 28-i lapszámunkból)

„VIII. Mivel lehet egy görbe partgübübe fövenyt hordani?

Fangbohnernnel. Schöpf egy újonnan nyitandó canalisba a vizet bévinni való.

Mindezek pedig Faschniákkal esnek, melyek hosszak s kurták. Előre leteszik illő távolságokra a kötő rekettyevesszőket, keresztül s hosszzára bele, egymásba a fűz, nyár, larix caprea, eger s olyas vizet szerető ágakat, legalább a felső Faschniákba, az alsóbba tövis és egyéb is meglehet. A karók, melyekkel ezek megerősíttetnek is, afféle fákból valók. A töve felöl bocsájtassék be a partba s három helyt is cövekeltessék le. A bund faschnia két vége partba messzecske bébocsájtva cövekeltessék le. Azután hordattassék meg /…/14 s köveccsel, földdel, azután új rend, s mind tovább, a parton is felül valamivel /…/ legyen a víz ereje, s más fele is. 

A Bohnernek legyen a fejinél széle egy faschnia hossz (azaz 8, vagy 12 láb) ad minimum, határozzák meg a környülállások.

Ezekkel lehet a víz járását változtatni, a gübüket is lehet kitölteni s mesterséges partokat is csináltatni. Némely helyt a vizet úgy kell lecsapolni, hogy a földből ne vesszen el. Be kell fedni kővel, vagy fával, faschniákkal s földdel. Némely mocsárnak oka az, hogy agyag stratumon (réteg) áll, holott közel alatta van föveny stratum csak ki kell szúrni s fövennyel megtölteni.

A, B két kapuféle, C, D hasonlólag. K mélyen van, a hajók a nagy esés miatt Q-ból bajosan mennek K-ba le.15

Megnyílik a kapu s addig a felső kapu felett vár a hajó. Mikor feltelik K-ban is, akkor megnyílik A, B, s a hjó kimegy K kamrába, akkor bétevődik a felső kapu. Az alsón megnyílik valami, míg a víz olyan alá száll a kamrában is, mint alább van. Akkor megnyílik az alsó kapu s a hajó kimegyen.

Zsilipnek jó a szilfa s tölgyből úgy rakva egybe, hogy nr engedjen. Rézvályuban jár s alatta kis ajtó van. Talán ezt hívják Schütznek. Be kell deszkázni széldeszkával. Fundamentumára kell tölgy, eger (6…7’-nyire16, 2 ölre is bevert) 6-12 collnyi 17 vastagságú, cövekkel tenni. 

Ezeket pillotoknak hívjuk (s a munkát pillotírozásnak). Ezekre megyen a rostély – s oldalról s elöl, hátul ??? tölgy vagy bükk 4 ” vastag deszkával meg kell a víz ellen erősíteni. Ezenkívül be a partba is erősséget kell adni. ???

A rostély a Vorbuhnennel 9-10 coll vastagságú tölgy, vagy nyers bükk, s a deszkák is (16-18 coll szélességűek s 3 coll vastagságúak) tölgy, vagy nyers bikk reászegezve.

A ???? 3 coll vastag nyers bükkből ilyen formán 6-8 lábnyira béverni, s megfixálni agyaggal s kovaccsal.18

Zsilipnek, gátládának, vízfalaknak, hidaknak, csatornáknak etc. jó a larix, tölgy, szil. Ami mindig vízben áll, arra jó a bükk is (nyersen).

Szárazban válúnak s a fűrészmalmokban, szekereknek, vagy szánoknak tölgy, szil, bikk, stampolni juhar s bikk, olajmalmokba a gyertyán.”19

A kézirat kibetűzését rendkívül nehezítette a lap itatóspapír-szerű minősége, a vastag lúdtoll pennával írt másfél évszázados megkopott szöveg, no meg a régies gótikus betűkkel írt német szakkifejezések sora, amiket ma már talán nem is használunk. Úgy éreztük, hogy a hiányos kibetűzés ellenére is közreadjuk, talán felkelti egy folyó-

szabályozással, árvíztörténeti kérdésekkel foglalkozó szakember figyelmét és érdeklődését.

Felhasználták-e kortársai Bolyai ötleteit, javaslatait, nem tudjuk. Az tény, hogy Bolyai kortársa, az európai hírű Bodor Péter ezermester megtervezett a Maroson egy olyan hídszerkezetet, amelynek messze földre híre ment. A híddal kapcsolatos és az idők folyamán egyre színesedő anekdotákat Pál-Antal Sándor tisztázta a Bodoré volt-e a Bodor híd? című írásában.20

Köztudomású, hogy Bodor Péter pénzhamisításért börtönben raboskodott, és várta az ítéletét. Ekkor fogták szinte ingyenmunkára, és ekkor készítette a világhírű zenélő kutat és a hidat. 

 Az 1821 júniusában pusztító nagy árvíz ugyanis elöntötte a város alsóbb fekvésű részeit, épületeket, gazdaságokat rongált meg. Tönkretette a Maroson átívelő három híd közül a két nagyobbat. Ekkor a városi tanács felkérte Bodort a Maros főárka fölött átívelő ún. „2-dik nagyhíd” újjáépítési tervének kidolgozására és a munkálatok levezetésére. Az új híd tervét, a város fogházában raboskodva, rövid idő alatt elkészítette, amelyet a tanács már 1821. július 24-én elfogadott, és azonnal a kivitelezéséhez fogott. 

Számunkra most a Maros áradásával kapcsolatos adatok a számottevőek:

A tanács tudta, hogy ha Bodort elítélik, akkor elszállítják Vásárhelyről, és rengeteg elkezdett munkája elvégezetlen marad. Ezért kérvényezte a Főkormányszéknél, hogy: 

„a felséges udvar előtt is itten leendő hagyattatását kegyesen kieszközölni méltóztassék.”

A folyamodványban részletezték Bodor erényeit, tehetségét és közhasznúságát. Talán ez a legbővebb leírása Bodor kézműves sikereinek, ami méltatlanul maradt az ismeretlenség homályában. Részleteket a világhálón lehet olvasni.21

„Mechanicus Bodor Péter… mind elfogadtatása előtt, mind kivált képpen annak utánna esméretes mestersége által utaink, hidgyaink és kutaink építtése, a hibásoknak helyrehozása körüll nevezetes munkákot tett, és tétetett, anélkül, hogy ebbéli hasznos és a város előmenetelére tett fáradtságaiért az allodiális cassából (majorsági, vagyis a város saját pénztára – sz. m.) nagy jutalmat kívánt vagy vett volna. Különösen pedig a múlt 1821-dik esztendőben volt hallatlan nagy árvíz által a Maros vize anyaárkán és ugyancsak a Marosnak edgyik nagy ágán lévő nagy és igen költséges két hidaink elrontattatván, ezek közül a nagyobbik híd ugyancsak a Bodor Péter rajzolatja és pallér gyanánti főügyelete alatt még az őszen nagyobb részin bevégeztetett, és járhatóvá tétetett ugyan, de a két vége a dereka szerént való folytást kíván, megfedetése is hátra vagyon. Úgy az híd védelmezésére kívántató jéghasíttók is, nem különben az előbb említett híd is, valamint a vámos hidunk is, mely is mind a régiség mind az említett árvíz által megrongáltatott, és a rajta való járás szinte félelmes, vagy jó móddal való újíttást kívánnak, vagy merőbe való építtések rövid időn belül szükségessé válik. Efelett a piaci szökőkút is, melyet csak nem haszonvehetetlen állapottyából hozott helyre Bodor Péter, s azon kívül, hogy a csatornákon bővséges vize foly ki, olyan állapotba tétetett, hogy a szükség esetére mindenkor 2000 veder vizet magában készen foglal, ezen kutunk is még tökéletesen be nem végeztetett. Vannak még más munkáink is, melyeknek előszámlálásokkal excellentiátokat terhelni nem kívánnyuk, azonban bátorkodunk alázatosan feljelenteni, hogy mindazon munkáknak az allodiális cassa megkíméllésével, a város díszével és előmenetelével leendő megkészíttetésére nézve Bodor Péterre nagy szükségünk volna. Ellenben nekie innen való elvitettetésével sok és nevezetes munkáinkkal vagy elmaradni kénteleníttetünk, vagy azoknak megtétettetésekre az elkerülhetetlen szükség esetében egyebünnen kellene pallért költségesen hozatni, s ennél fogva az ilyen pallérral teendő munka az allodiális cassának nevezetes megüressítésével eshetnék meg. S ezek szerint Bodor Péternek itten való maradhatása a városnak igen hasznos és szükséges lévén. Bátorkodunk alázatos tisztelettel Excellenciátoknak könyörögni, hogy feladott okainkat kegyes fontolóra venni, és Bodor Pétert ítéletesen itten meghagyni, s a felséges udvar előtt is itten leendő hagyattatását kegyesen kieszközölni méltóztassék, örökös tisztelettel maradván.”22

A Bodor-féle nagyhíd ötven évig szolgált hűségesen, kiállva több árvíz okozta megpróbáltatást is.

(Folytatjuk)

 

Oláh Anna