„Jogállam”

Azt mondaná a józan ész, hogy végre megnyugodhatnak a kedélyek, hazamehetnek a kormány előtt tüntetők, hiszen visszavonták azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely kiváltotta az egyébként jogos tiltakozást. Sőt, már az igazságügyi miniszter is lemondott, ám ez sem elég, a tüntetők továbbra sem hajlandók abbahagyni a tiltakozást, most már a teljes kormány menesztését és a koalíció vezetőinek bebörtönzését követelik. Ami természetesen belefér a demokrácia játékszabályaiba.

Fejlemény, hogy a kormánybuktatást követelők kórusába belekapcsolódott a korábbi államelnök is, aki pedig tíz hosszú esztendőn át ügyködött annak a rendszernek a kialakításán, amely a sajtónyilvánosság előtt szinte futószalagon gyártotta az úgynevezett korrupciós dossziékat, és vette őrizetbe főleg az államfő ellenfeleinek számító politikusokat, így mutatva az Európai Uniónak és a nyugati világnak, hogy Romániában nem mindennapi harc folyik a korrupció ellen. Sőt, azt is elismerte, hogy tulajdonképpen végig tudomása volt minden visszaélésről, ügyészi túlkapásról, más szóval cinkos volt az általa nemes egyszerűséggel „maffióta államnak” nevezett rendszer kialakításában és megerősítésében. Amibe szervesen beleillik a tévésztárrá avanzsált Ghiţă nevű „üzletember” is, aki, amíg „barát” volt az ügyészállam vezetőivel, 

hallgatott, mint a csuka, most pedig a jó ég tudja honnan küldözgeti egymás után, mint mérgezett nyilakat, a „leleplező” videofelvételeket.

Azt mondta a decemberi fordulat után az akkori idők nagy „prófétája”, Silviu Brucan, hogy húsz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy Románia valóban demokratikus jogállammá váljék. Akkor szörnyűséges túlzásnak tűnt az „előrejelzés”, mindenki azt gondolta, az új rendszer vezetői élni és nem visszaélni fognak a hatalmukkal. Fejlesztik a gazdaságot a köz javára, emberhez méltó életkörülményeket biztosítanak majd a diktatúra sötét évei után, biztosítják az alapvető emberi jogokat, a nemzeti kisebbségeknek pedig megadják mindazt, amit a Gyulafehérvári kiáltványban megígértek. Amiből semmi sem lett, sem gazdasági, sem politikai, sem jogbiztonsági szempontból. Ezzel szemben időnként inkább visszafordulni látszik a történelem kereke, főleg kisebbségjogi szempontból. 

Szóval ez nálunk a „jogállam”.

Visszatérve a tüntetésekre: egy jogállamban a legtöbb szavazatot nyert politikai formáció alakít kormányt, akkor is, ha éppenséggel nem tartozik az államfő kedvencei közé. A választási eredmény véglegesítése után azonnal megalakul az új kormány, és munkához lát. Sőt türelmi időt is adnak neki. Ezzel szemben nálunk az államelnök már aznap kijelentette, hogy mindent megtesz az új kormány megbuktatása és egy „más” parlamenti többség kialakítása érdekében. És mai napig tartja a szavát. 

Nem akarok az ördög ügyvédje lenni. Valóban hibázott a kormány a Btk. módosításával, és méltán váltotta ki az utca haragját. De talán ideje lenne hagyni dolgozni, lássuk, betartja-e a választási ígéreteket. Ám, úgy látszik, valakiknek nem érdeke a nyugodt és hatékony kormányzás. Újra és újra felkavarják a kedélyeket, nem engedik abbahagyni az utcai zavargásokat. 

Hát így állunk a „jogállammal”.