„Hull a szilva a fáról, most jövök én Járából…”

Mint akinek gyökerei Marosjárába nyúlnak vissza, örömmel osztom meg azt az élményt, melynek az elmúlt hét végén részese lehettem ebben a dombok közti kis faluban. Miután a nyár végén a falulakók leszedték az Úr által megérlelt szilvatermést, szorgalmasan hozzáláttak az elhíresült szilvaíz elkészítéséhez idén is ugyanúgy, mint nagyapáink idejében. Ennek a munkának megbecsüléseként indították útjára az első szilvaízfőző fesztivált, hiszen 100 évvel ezelőtt is a járaiak „szilvaízesek” hírében álltak. Idén szeptember 16-án az ötödik alkalommal került megrendezésre az említett rendezvény, és évről évre látogatottabbá válik a falu ezáltal. Hogy mitől olyan jó a marosjárai szilvaíz? Elsősorban, mert nagy örömmel és szeretettel látnak hozzá a megfőzéséhez. Hatalmas üstben, a szabadban főzik ki a sok száz kiló szilvát. Hosszú idő, míg a leve elapad. Édesíteni sosem szokták. Aki nagy mennyiségű szilvát főz: három éjjel, három nap kavarja az üst tartalmát. Fárasztó munka, de megéri a fáradságot, mert ennél finomabb szilvaízet sehol sem főznek.

De térjünk vissza a vasárnapi rendezvényre, mely 12 órakor kezdődött felvonulással. Elöl a lovasok mutatták az utat, majd székely ruhás ifjak, meghívottak, vendégek, a Máltai Szeretetszolgálat képviselői, a község polgármestere és a helyi tanács képviselői, falubeliek sorakoztak. Különös élményként szolgált a demecseri Citrom Band fúvószenekar, amelynek tagjai nem csak a felvonulást tették hangulatossá, hanem színpadi előadással is készültek. A hivatalos megnyitón beszédet mondtak dr. Vass Levente és Csép Andrea parlamenti képviselők, Gernyeszeg község polgármestere, Kolcsár Gyula, Demecser testvértelepülés képviseletében Kiss Gyula és Kiss Katalin, Antal Levente iskolaigazgató, valamint a falufelelős, Bálint Balázs.

A megnyitót követően megindult a zsongás a faluban. A helyi termelők a szilvaízet, szilvapálinkát és egyéb portékáikat kínálgatták, a demecseri vendégek élőben próbálhatták ki a szilvaízfőzés fortélyát a katolikus plébánia nagy üstje mellett. Eközben az egymás után fellépő tánccsoportok és előadók folyamatosan magukra vonzották a figyelmet. Felléptek: a helyi, a vajdaszentiványi, az erdőcsinádi, a körtvélyfájai tánccsoportok, valamint a Bekecs néptánccsoport. Népdalokkal szórakoztatták a nagyérdeműt: Kóbori Andrea, Ábrám Tibor és meghívottjai. Operettduetteket hallhattunk Boros Emese és Buta Árpád előadásában. Az est hátralevő részében színpadra lépett még Blága Krisztina borszéki könnyűzene-énekes, Nagy László és a Vecker. Az esti utcabál tűzijátékkal ért véget.

A szervezők az előadások szünetében kihirdették az egyes versenyek győzteseit, melyeket hozzáértő zsűritagok neveztek meg. Díjat kaptak rendre: a legfinomabb szilvaízért, a legjobb szilvapálinkáért, a legfinomabb szilvás süteményért, a legjobb házi kenyérért, a legszebb kézimunka készítőjét is díjazták. Ugyancsak megnevezték a falu legidősebb, illetve legfiatalabb polgárát és a legidősebb házaspárt. 

A délután során ügyességi versenyek is zajlottak, mint például: a szilvaízes kenyeret leggyorsabban elfogyasztók, illetve a leggyorsabb sörivók versenye, melyek nyerteseit szintén megjutalmazták.

A művészi élményt keresőknek a falu kultúrotthonának nagytermében képkiállítás nyújtott kikapcsolódást. A faluhoz méltó ren- dezvényre nagyon sokan kíváncsiak voltak. Az önkormányzat támogatásával a környékbeliek részére óránkénti buszjáratok biztosították az utazást. Nagyon sokan hazalátogattak Szászrégenből, Marosvásárhelyről, de akár távolabbról is, olyanok, akik a faluból származtak el. Összesítve: egy sikeres és örömteljes hétvégét tud maga mögött a község, a falu. Gratulálunk a szervezőknek: Gernyeszeg Község Polgármesteri Hivatalának és az Erdélyi Rendezvényszervezők Egyesületének, amelyek szerint a nap folyamán legalább 3000 ember fordult meg a 450 főt számláló csendes kis faluban. Köszönet a támogatóknak is, akik nélkül a siker nem lenne elkönyvelhető: Gernyeszeg Polgármesteri Hivatalának, a Maros Megyei Tanácsnak, a Marosmenti LEADER Egyesületnek, a demecseri Szivárvány Egyesületnek, a marosjárai katolikus plébániának és a különböző kereskedelmi egységeknek. És köszönet a falubelieknek, hogy minden évben több száz kiló szilvaízet főznek meg nekünk, városiaknak, belecsempészve gyermekkorunk ízeinek emlékét.

Jövőre ugyanitt, ugyanígy, ugyanazzal a céllal, mert az idei szilvaíz addigra elfogy.

Kiss-Miki Melinda