Gyűl a gondjuk az egykori fennforgóknak, mert az 1990-es bányászjárás aktájában is hasonló gyanú alatt vannak.
Osztott egy ászt a sors a szürke szásznak. Hétfőn a főügyész az államfő jóváhagyását kérte az 1989-es rendszerváltás három kulcsfigurájával szembeni bűnvádi eljárás megindításához, mivel emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják őket a forradalom ügyében. Gyűl a gondjuk az egykori fennforgóknak, mert az 1990-es bányászjárás aktájában is hasonló gyanú alatt vannak.
Nem mondhatni, hogy készületlenül érte volna az illetőket ez a fejlemény. Most már könnyebb megérteni azt az igyekezetet, ami a múlt héten a forradalom intézetének háza táján lezajlott eseményeket kiváltotta. Ott ugyanis elnököt puccsoltak a napokban, az intézet eddigi vezetőjét, akinek csak jövőre járt volna le a mandátuma, a ’89-es események nagy szakállú szürke eminenciása váltotta az elnöki székben. De volt ám változás a szekus irattárat tanulmányozó országos tanácsnál is, amelynek kilenc tagjáról múlt héten döntött a parlament.
Menetrendszerűen, mert most járt le a mandátumuk, viszont annál figyelemre méltóbb, hogy a szociáldemokraták az 1990-es választásokat előkészítő valamikori országos egységtanács egyik alelnökét delegálták, aki maga is gyanúsított a bányászjárás ügyében. És ez a figura kulcsszerepet játszott a forradalmi intézetnél lezajlott puccsban is. A parlament házainak jogi szakbizottságai meg sem hallgatták a jelölteket, hogy az ellenzék ne tehessen fel hangosan kényelmetlen kérdéseket, így csak kisebb csörték voltak a plénumbeli szavazás során.
Az magyarázhatja a múlt heti sürgölődést, hogy a forradalom intézete, illetve a szekus irattárat kezelő tanács fontos információkat adhat ki, vagy éppen tarthat vissza mind a forradalommal, mind a bányászjárással kapcsolatos ügyekben, így a rendszerváltás e kulcspillanatait vizsgáló ügyészségi eljárásokat innen jócskán lehet hátráltatni.
Kaphatnak tehát még időt az ártatlanság vélelmébe kapaszkodni a felelősök. Nem mintha nem értenénk egyre jobban, hogy egy spontánul induló forradalom hátszelével államcsíny, majd a kor és a régió nemzetközi kontextusába illő rendszerváltás zajlott azokban a forró hónapokban, de ideje lenne már jogerősen megnevezni a felelősöket a kiontott vérért és az okozott szenvedésért. Az áldozatokat már nem lehet visszahozni, sem a történteket megváltoztatni, de segítene ez az eseményeket közvetlenül átélőknek és az utókor szemlélőinek is olyan tanulságokat levonni, amelyek jobb döntésekhez segíthetnek a mában és a jövőben. A felelősöket kereső áldozatok és hozzátartozók nyugalmán túl ez az igazi tétje a kérdésnek.
