A szenátusban elesett, de a végső döntéshozó, a parlament képviselőháza megszavazta azt a – mintegy 200 módosító javaslattal ellátott – törvénytervezetet, amelyet már csak az államelnöknek kell kihirdetnie, és amelynek alapján működni kezdhet a befagyasztott javak kezelését végző országos ügynökség (ANABI).
A szenátusban elesett, de a végső döntéshozó, a parlament képviselőháza megszavazta azt a – mintegy 200 módosító javaslattal ellátott – törvénytervezetet, amelyet már csak az államelnöknek kell kihirdetnie, és amelynek alapján működni kezdhet a befagyasztott javak kezelését végző országos ügynökség (ANABI). Az új intézmény, amelynek megalakítására még júniusban kísérletet tettek, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenységét egészítené ki, az igazságügyi minisztérium keretében működne, fő feladatai a bűncselekményekből származó javak, pénzösszegek felderítése, a befagyasztott, illetve lefoglalt javak kezelése, értékesítése a törvényes kereteken belül.
Az ANABI létrehozása uniós szintű jogharmonizálás keretében történik, a törvénytervezet megszavazásában bizonyára nyomós érvként hatottak a DNA főügyészének, Laura Codruţa Kövesinek az Adó- és Pénzügyi Hivatalt (ANAF) bíráló kijelentései. Kövesi szerint az ANAF képtelen végigvinni a korrupciós ügyekben született bírósági végzésekben szereplő vagyonelkobzásokat, a bűncselekményekből származó javak befagyasztási, lefoglalási és értékesítési aránya igen alacsony, mintegy 15 százalék csupán. Summa summárum: a fináncok tehetetlensége miatt a DNA-ügyészek munkájának jó része kárba vész. A pénzügyi hivatal a személyzethiányra, a bírósági ítéletekben szereplő javak nyilvántartásának hiányára hivatkozik. Miközben az illetékesek azon vitatkoznak, hogy ki mulaszt és miért, a gyakorlatban az történik, hogy az elítéltek letöltik büntetésüket, a bizonyítottan általuk elkövetett bűncselekményekből származó vagyonuk pedig a legtöbb esetben érintetlen marad. Pár év felfüggesztett vagy letöltött szabadságvesztés egyeseknek simán megéri, hogy a büntetés letöltése után luxusban éljenek. A Voiculecu-, a Şereş-, Vântu-ügyek stb. példák rá.
Az újonnan létesülő „vagyonbehajtó” intézmény országos szinten csupán 35 alkalmazottal működne, felügyeletét egy, az igazságügyi, pénzügyminisztériumból, a legfelső bírói testületből álló tanács látná el, vezetését az igazságügyi miniszter által kijelölt igazgatóra bíznák. Kétségtelen, hogy egy ilyen „szerény” humán erőforrással rendelkező, apolitikus intézménynek alaposan csipkednie kell magát, hogy számokban kifejezhető, látványos eredményeket érjen el. E célból együtt kell működnie számos más intézménnyel. Első lépésként egy, az érintett javak nyilvántartásba vételét kell megvalósítaniuk, átfogó informatikai rendszert kell kidolgozniuk. Nem lesz könnyű feladat kinyomozni, hogy a világ mely adóparadicsomába vándorolnak a megvesztegetési pénzek, kinek a nevére íródnak a luxusingatlanok. A jogszabályi keret a pénzügyi hivatalok számára eddig is lehetővé tette a bűncselekményekből származó vagyon befagyasztását, elkobzását az állam javára, ezt a munkát most az új ügynökségtől várják el.
