„Erdély hiteles szóvivői vagyunk”

Felejthetetlen élményben volt részük azoknak, akik szombaton este részt vettek a zsúfolásig telt Kultúrpalotában a Haáz Sándor karnagy által vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertjén, amelyre a madéfalvi veszedelem 253. évfordulójára szervezett megemlékezés alkalmából került sor.

Az eseményt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezte. Beszédet mondott Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Izsák Balázs, az SZNT elnöke. Műsorvezető Gáspár Sándor volt. Papp Noémi-Melinda evangélikus lelkész mondott áldást a rendezvényre.

 

Mit üzen a múlt?

A kérdésre, amely minden alkalommal feltevődik, amikor a madéfalvi veszedelemre emlékezünk, a választ is megadta Zsigmond Barna Pál. „A múlt üzeni a bátorságot, a helytállást, a meg nem alkuvást, a jogokért folytatott küzdelmet.” Mint mondta, számára ezek mellett mást is üzen: azt, hogy „karnyújtási körben felelősek vagyunk egymásért és a világért. Kezünkben tartjuk nemzetünk sorsát, most nekünk kell értéket mutatnunk az eljövendő korok generációinak”. 

Kijelentette: a múlt azt is jelenti, hogy „mi, székelyek és magyarok, anyaországiak és külhoniak, minden veszedelemmel szemben csupán magunkra, egymásra számíthatunk, a minket megillető jogokat csakis mi vívhatjuk ki, a számunkra méltó jobb sorsot csak mi alakíthatjuk. Minden egyes kihívás és kudarc mindig, újra választás elé állít bennünket: döntenünk kell, hogy a probléma vagy pedig a megoldás részei akarunk lenni”.

Hangsúlyozta: erős Magyarországra, erős határon túli magyar közösségekre van szükség. Újra és újra ki kell állnunk a szimbólumaink, értékeink és jogaink mellett. Nem külön-külön, hanem az összhangot keresve, egymás kezét megfogva. „Összefogásra van szükség. Ha egységesen lépnek fel az önkormányzatok, az egyházak, a politika és a civil szféra, akkor van esély” – mondta egyebek között Zsigmond Barna. 

 

„Élni szeretnék, semmi mást!”

Sándor Krisztina György Attila Harminchárom című történelmi regényéből olvasott fel egy részletet, arra keresve a választ, hogy mit jelenthet a ma embere számára a madéfalvi veszedelem. „Élni szeretnék, semmi mást! Háború nélkül, gyűlölet nélkül, harag nélkül és keserű álmokban izzasztó félelmek nélkül. Asszonyt szeretnék, gyermekeinknek jövendőt, marhát tartani és békében gazdálkodni. Hajnalonként harmatos füvet kaszálni, télen disznót ölni. Élni békében, csendben. Ezt szeretném leginkább, Isten a tanúm rá (…) Sokan azt mondják, tűrni kell, tűrni kell és élni, ahogy lehet. Nyelni, szolgálni, fizetni, túlélni, mert jó az Isten, és egyszer csak letekint ránk, és megszabadít ínségünkből. A Jóisten azonban írva van, hogy csak a bátrakra tekint, azokra, aki igent mondanak az igenre, és nemet a nemre. (…) Segíteni kell magunkon, hogy Isten is megsegítsen. (…) Székely magyar ember vagyok és eszerint kell cselekednem akkor is, ha félek, akkor is, ha sasok marcangolják szívem, nem tehetek másként…”

 

A székelyek által hagyott erkölcsi példa

Izsák Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csupán a hosszú küzdelmet lezáró tragikus madéfalvi eseményekről, de a székely nemzeti ellenállás ezt megelőző két évéről is meg kell emlékezni. Egyed Ákos történészt idézte, aki ezeket az éveket a szabadságharc éveinek nevezi: „történelmi tett volt, amelynek az emléke mélyen bevésődött a székelység történelmi tudatába”. 

A két év történéseiből kiragadott példákkal idézte fel, hogy puskatussal összeverten, betört fejjel, de egyenes derékkal fordultak szembe a székelyek Európa legnagyobb hatalmával 1762-63-ban. Mai utódaik pedig elmesélhetik a világnak, hogy másfél évszázaddal Ghandi előtt, két évszázaddal Martin Luther King előtt a székelyek már tömegesen éltek az erőszakmentes ellenállás eszközével. „Az általuk hagyott erkölcsi példát megköszönve tisztelgünk ma az emlékük előtt. Bizakodásunk forrása, alapja a székelyek legújabb nemzedéke, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tehetséges, okos ifjú tagjai, akik a széklység jó hírét elvitték és elviszik szerte a nagyvilágba.” Végül megköszönte Haáz Sándor karnagynak a munkáját, további jó munkát kívánt, és azt, hogy hozzá hasonló nevelőket adjon a Jóisten a székelységnek és az egész magyar nemzet jövendő nemzedékeinek.

 

Ezer koncert

Az eseményen Haáz Sándor a műsorvezető kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a filharmónia az utóbbi hónapban, a Mikulás-járás után meglátogatta Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos atyát az aranymisés ünnepén, énekelt Kápolnásfaluban, és ezzel felkészültek a téli turnéra, amelyet Hargita megye legkisebb falujában, Városfalván kezdtek. Ezzel a koncerttel indult a téli turné, amely a dél-magyarországi Somogy, Zala és Vas megyék templomaiban, kultúrházaiban zajlott december 16. és 23. között. Az angyaljárást követte a december 30-i hangverseny, amelyen felidézték az év jeles eseményeit. A vásárhelyi rendezvényt megelőző este Szentjobbon a téli huszárportya vendégei voltak, innen jöttek Marosvásárhelyre, a kisturné befejezéseképp, innen pedig még aznap este hazaindultak.

Megalakulása óta kb. ezer koncertet tartott a gyermekfilharmónia, a legnagyobb közönségük Haáz Sándor szerint három és fél évvel ezelőtt Marosvásárhelyen, a Vásárhelyi Forgatagon volt. 

A filharmónia 140 tagú, a város lakossága mintegy 7.000 lélek. Alig van olyan család, akinek ne lenne köze a filharmóniához. Majd mindegyik gyermek apja vagy anyja énekelt vagy muzsikált az együttesben. A filharmónia Székelyföldön alakult, székely népviseletben lépne színpadra, de a kórus rendszeresen énekel más népek dalaiból is. „Ezzel bizonyítjuk talán leginkább azt, hogy Erdély hiteles szóvivői és lakói vagyunk, hiszen Erdély mindig is a többnyelvűségéről és a nemzetek nagyon szép egymás mellett éléséről volt nevezetes. Mi ezt a fénykort próbáljuk a jelenlétünkkel bizonyítani” – mondta Haáz Sándor.

Tavaly március 10-én a filharmónia átvette a Gábor Áron-oklevelet, szombat este már a bronzból készült plakettet adták át a karnagynak.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia szívet-lelket gyönyörködtető koncertjét, amelyen más népek dalait is meghallgathattuk, a Boldogasszony anyánk dallal kezdte és a székely himnusszal zárta.