Nem kavarta fel különösen a kedélyeket, a román sajtó sem tulajdonított jelentőséget a hírnek, hogy a képviselőház emberi jogi bizottságának magyarokkal foglalkozó albizottsága a múlt héten Székelyföldre látogatott.
Ezt egyébként az albizottság kezdeményezője, Kulcsár-Terza József képviselő is nehezményezte. Kijelentette: „bezzeg, amikor a »székely terroristákról« kellett írni, akkor itt voltak, amikor azonban a jogainkról, sérelmeinkről van szó, mélyen hallgatnak”. A képviselő szerint az országot a mai napig a titkosszolgálatok irányítják, ők diktálják, hogy mikor mi történjen, ami rendkívül megnehezíti a bizottság munkáját. Az albizottság háromszéki látogatását azonban pozitívan értékelte, mert „majdnem teljes képet” kaphattak a helyi problémákról.
A „majdnem teljes képhez” az is hozzátartozik, hogy az albizottság román ajkú tagjai egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak: a szociáldemokrata képviselő túlzónak nevezte a magyarok által felvetett problémák egy részét, nem hiszi, hogy a prefektus visszaélne a hatalmával, és gyerekes frusztrációnak tartja, hogy zavarja a magyarokat, hogy a magyar felirat a román alá kell kerüljön. Ezzel szemben a roma párti képviselő éppen a prefektus támadásait tartotta túlzottnak, amelyekkel „fölöslegesen konfliktusokat gerjeszt”.
Az albizottság tagjai a három székely megye vezetőivel, civil szervezetek és egyházak képviselőivel, polgármesterekkel is találkoztak. Kulcsár-Terza szerint fontos lenne a magyar–román párbeszéd, mert a magyar kérések mindeddig „süket fülekre” találtak Bukarestben. Legégetőbb problémának a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét nevezte, és kijelentette, kezdeményezni fogja, hogy az emberjogi és az oktatási bizottságok együttes ülésen keressenek megoldást.
A megbeszélésen elhangzott, hogy kisebbségi ügyekben kialakult egy párhuzamos törvénykezés, a bírósági ítéletek gyakran felülírják a hatályos jogszabályokat. A Hargita Megyei Tanács elnöke kérte az albizottságot, véleményezze a hargitai önkormányzat által elfogadott, ám a prefektus által megtámadott román–magyar együttélési kódex törvényességét. Olyan vélemény is elhangzott, hogy ha a különböző intézmények közötti meddő vitákat lezárnák, több energia jutna például a befektetőbarát környezet kialakítására. Illetve az is, hogy a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kellene nyilvánítani Székelyföldön.
Kíváncsian várjuk a kétnapos munkaülés konklúzióiról szóló jelentést.
Tény, hogy a romániai magyar kisebbségnek több rendezetlen, megoldásra váró problémája van. Előrelépés már az albizottság létrehozása is, amely szerepet vállalhat akár a szimbólum- és nyelvhasználat kérdéseinek rendezésében, a román–magyar viszony javításában is.
Várjuk a további fejleményeket és azt, hogy valamiféle előrelépést tapasztaljunk a jogsértések orvoslásában.
