A túlfokozott ünnepi készülődés hevében az Országos Statisztikai Intézet legújabb adatai borzolták néhány napig a kedélyeket.
A túlfokozott ünnepi készülődés hevében az Országos Statisztikai Intézet legújabb adatai borzolták néhány napig a kedélyeket. A számok könyörtelenül arról tudósítanak, hogy a diktátor dédelgetett álmai immár visszavonhatatlanul szertefoszlottak. Románia lakossága 2015 októberében továbbra is a bűvös húszmillió alatt marad. Egészen pontosan 19.515.138 fő, aminek alapján a statisztikusok „mély és visszafordíthatatlan demográfiai drámáról” beszélnek. 2015 októberében az országban 17.478 gyermek jött világra, az elhalálozások száma 21.167 volt. A negatív népességszaporulat – vagyis a születések és az elhalálozások közötti arány átbillenése az utóbbiak irányá-ba – a folyamat további előrehaladását vetíti előre, hacsak utolsó elkeseredésükben meg nem szállják Romániát is a más országokból kitoloncolt bevándorlók.
A 2011-es népszámlálás óta ugyanis 3 perc 25 másodpercenként egy személlyel kevesebben maradunk, 5 perc 27 másodpercenként egy személy végleg kitelepedik az országból. 2 perc 40 másodpercenként születik, 2 perc 4 másodpercenként meghal valaki. A 2011-hez viszonyított 600.000-es csökkenés azt jelzi, hogy egy népes megye lakosságának megfelelő számú személy tűnt el végleg. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint a lakosság fogyása tekintetében Románia világviszonylatban a második helyen áll. Az első Bulgária, Romániát a Moldovai Köztársaság, Magyarország, Szerbia, Horvátország, Litvánia és Lettország követi, miközben Kína és India lakossága is az elkövetkező hét évben elérheti az 1,4 milliárdot – jelzik könyörtelenül a statisztikák.
A népességfogyás okait szinte fölösleges említeni, hisz közismertek: a diktatúra éveihez képest szabadnak nyilvánított világunkban fokozatosan csökkent és kitolódott a gyermekvállalási kedv, a családok átlagban 1,2 gyermeket vállalnak a pozitív népszaporulathoz szükséges 2,2 helyett. A sokat dicsért romániai egészségügyben a csecsemőhalandóság európai viszonylatban a legmagasabb, minden ezer újszülöttből kilenc-tíz meghal.
A lakosság fogyásához számottevő mértékben járult hozzá az elvándorlás. Bár két-három millióról beszélnek, egyes becslések szerint sokkal nagyobb azoknak a száma, akik egész vagy fél lábbal külföldön élnek és dolgoznak. Heideggernek a múlt század negyvenes éveiben megfogalmazott jóslata, miszerint „a hazátlanság világsorssá válik”, egyre inkább beteljesül. A német filozófus megállapítása természetesen ennél sokkal mélyebb igazságokat is hordoz, például a mind nagyobb méreteket öltő elidegenedés tényét is, de megállapítása soha nem volt annyira érvényes, mint napjainkban.
A demográfiai drámáról szóló adatok az erdélyi magyarokra is érvényesek. Megyénkben 1992-höz képest 2011-ben több mint 50.000-rel találtattunk kevesebbnek. Holott a statisztikákat a roma lakosság folyamatos szaporodása javítja. Ha ők nem lennének, ismert települések iskolái már régen bezártak volna. A vidéki munkahelyteremtés terén ugyanis néhány valóban pozitív példától eltekintve csúfosan megbuktunk, s viselnünk kell ennek a következményeit: elvándorló fiatalok, magukra hagyott idős emberek. A megélhetésért vagy a még több jövedelemért folyó hajszában aztán mindinkább kifakul, érvényét veszti a család, a szülőföld, a haza nemzetet, nemzetrészt megtartó jelentése. A visszaút reménytelenségének árnyékában pedig mind nagyobb teret nyer a világsorssá váló hazátlanság.
