„A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük.”

Ahogyan  sokan mások, mi is, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum X. B osztályos diákjaiként kötelességünknek érezzük, hogy mindazt, amit nagyapáink oly nagy örömmel és féltő szeretettel őriztek, védjük, ne hagyjuk elveszni. Világunkban, a XXI. században szinte észrevétlenül, lélekszakadva rohanunk el hagyományaink, örökségeink, műemlékeink mellett.  Életünk röpke pillanatként elillanó emlékké válik, amit igyekszünk boldogan és hasznosan kitölteni. Így a rengeteg probléma, munka és időhiány mellett olykor megfeledkezünk az igazán fontos dolgokról, életünk részeiről. Menekülni próbálunk a rohanó világ felelőssége elől, viszont gyökereinktől nem szakadhatunk el. Mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért, amelyben élünk, mint ahogy apáink, s nagyapáink is felelősek voltak. Mindezt megértve és szem előtt tartva, csapatunk ennek tudatában vágott neki az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe! programnak. A program  keretén belül a gernyeszegi református templom és  a Teleki-kastély védelmét vállaltuk fel. 

Csapatunk céljának nem azt tartjuk, hogy pár hétre, hónapra az emberek értünk figyeljenek fel ezekre az örökségekre. Szeretnénk, hogy munkánk valóban a műemlékek javára szolgáljon, s hogy nagyapáink álmának valóra váltásához mi is hozzájárulhassunk, hiszen céljuk az volt, hogy erődítményeket építsenek az örökkévalóságnak. Csapatnevünket is ennek tudatában választottuk, Telekiek Unokáiként kezdtük el a küzdelmet.

Azáltal, hogy népszerűsíteni próbáljuk ezeket az építészeti értékeket, el szeretnénk érni, hogy mi is jobban megismerhessük és mások számára is  ismertté tegyük ezeket a kincseket.  Megismertessük az általunk védett gernyeszegi Teleki-kastélyt és református templomot. Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van egy jelre, egy fényre, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. A hely, a magába foglalt örökségekkel együtt többnyire ismeretlen volt számunkra is.Veress Róbert lelkipásztor segítségünkre volt abban, hogy megmutassa nekünk az örökségek pompás külsején túl a magukba rejtett belső kincseket is. Lángra lobbant akaraterőnkkel el szeretnénk juttatni mindenkihez a szikrát, hogy a társadalom szívét-lelkét arra buzdítsuk, hogy velünk együtt megtanulni, megőrizni, tanítani és továbbadni akarja lassan már elvesző erdélyi kincseinket.

Telekiek Unokáiként, mottónkat szem előtt tartva, rengeteg motivációt kaptunk ahhoz, hogy az eltelt versenyidőszakot elszánt akaraterővel és sok új ötletet megvalósítva hagyhassuk magunk mögött. Csapatunk első, nagy sikert elért alkotása egy ismeretterjesztő folyóirat volt, melyben az általunk megtanult érdekességeket és a műemlékekhez kapcsolódó fontos dolgokat adhattuk tovább. Először a Gernyeszegen élő embereknek, egy istentisztelet után, majd pedig olyan embereknek, akik felfigyeltek ránk és munkánkra. 

A verseny során csapatunk együtt dolgozhatott az Erdélyi Magyar Televízió, a Marosvásárhelyi Rádió, a Rádió Gaga és nem utolsósorban az Erdély FM munkatársaival.  Lehetőségünk nyílt interjúkat adni, valamint élő adásokban is beszélhettünk műemlékeink jelentőségéről és értékeiről. Tevékenységünk mindezek mellett magába foglal egy általunk átírt és hangszerelt dalt is, amelyet immár a Telekiek Unokái csapat himnuszának tekintünk. 

Hálás szívvel és izzó akaraterővel telten szeretnénk tovább harcolni a jó cél érdekében, hiszen az ember önmagában képtelen maradandóvá tenni az élet szépségeit. 

Ez a pár hónap megtanított minket arra, hogy sosem szabad megállni úton a cél felé. Ez a cél sosem lesz teljesen elért és ez a munka teljesen befejezett. Talán ezt nevezik az élet nagy körforgásának. Mindennap te is hozzá kell tégy valamit, hogy utódaidnak továbbadhasd azokat a csodákat, melyek korunkban láthatók és őrizhetők. A generációk szemét fel kell nyitni, hiszen joguk van harcolni.

 A Telekiek Unokái csapat