2019. február 18., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Igen érdekes, számos alkotói „műhelytitkot” megvillantó könyvbemutatóra került sor múlt hét csütörtökén. A Súrlott Grádics irodalmi kör első idei ülését tartotta a Bernády Házban, amelynek keretében Benő Attila A kórus és a kutyák című, új kötetének bemutatóján vehetett részt az igen szép számban érkezett közönség.

Igen érdekes, számos alkotói „műhelytitkot” megvillantó könyvbemutatóra került sor múlt hét csütörtökén. A Súrlott Grádics irodalmi kör első idei ülését tartotta a Bernády Házban, amelynek keretében Benő Attila A kórus és a kutyák című, új kötetének bemutatóján vehetett részt az igen szép számban érkezett közönség. Bölöni Domokos körvezető nyitószavai, illetve Benő Attila felolvasása után vette kezdetét a kötet bemutatása – nem hagyományos méltatást hallottunk, hanem beszélgetést, kérdésekből-válaszokból kirajzolódó ismertetőt, amelynek során a vendég dr. Nagy Attila költő kérdéseire válaszolt.

– 1968-ban születtél Marosvásárhelyen, igen komoly tudósember vagy. Docens a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, több tudományos testület, köztük a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, szakterületed a szociolingvisztika, kontaktológia. Neved tízkötetnyi tudományos tanulmány szerzőjeként, avagy társszerzőjeként is jegyzett, eddig négy versesköteted jelent meg. Legutóbbi, A kórus és a kutyák 2011-ben. Közölsz a Bárkában, a Forrásban, a Helikonban, a Holmiban, a Látóban, a Székelyföldben, a Tiszatájban. Te is tudod, hogy a versírás a legátütőbb magány. Meg lehet-e szokni?

– Amit meg lehet szokni, hogy nem csak tőlünk függnek a dolgok. Nem akkor írunk, amikor akarunk. Meg lehet szokni, hogy van valami gondolaton kívüli, ami nincs alárendelve a mi akaratunknak.

– A versírás 80-90 százalékban alkati dolog. Kontemplatív költő vagy, a szóhasználatod igen gazdaságos. A felolvasással ugyanakkor megnyílik az eléggé elzárt poétika. Hogyan írsz verset?

– Mindenki keresi, hogy miért élünk és mi az igazság ebben a nagyon erősen manipulált világban. A hitelesség keresése örökérvényű. Ma már úgy tűnik, hogy ez egy kicsit divatjamúlt. De mind-annyiunkban folyik egy versbeszéd, egy belső monológ. A világ nyelvi foszlányokban jelenik meg bennünk. A legtöbben nem jegyzik ezt meg, holott nem csak költőkben él. Ebben a versbeszédben figyelek föl valamire és leírom. Ez pedig további sorokat szül. És itt keresendő a kegyetlenség kérdése is: ha kell, legyen erőnk húzni, eldobni azt, amin sok ideig dolgoztunk.

– Ez a köteted is ciklusokra – jelen esetben három ciklusra – osztott. Három kötetedben pedig zárójelbe tett, avagy kisbetűs címeket használsz. Miért?

– A vers nem csak a költőé, több jelentéslehetősége van. A kérdés nem az, hogy a költő mit ért rajta, hanem az, hogy mit ért az olvasó. A vers lehetővé teszi, hogy mindenki a saját világából értelmezze azt. A címadás nagyon nehéz és kicsit időigényes is. A vers nem ragadható meg a címmel, így a kisbetűzés, zárójelezés szabadságlehetőség az olvasó számára.

– A négy kötet elolvasása utáni végkövetkeztetés, hogy egy rendkívül bensőséges és csontig őszinte, ezáltal igen bátor költészetet művelsz. Szinte szégyentelenül vállalod önmagad, nem akarsz változtatni, az alakítás mellett sem teszed le a voksod. De kívülálló sem vagy, hiszen megírtad a verset. Nem vagy finnyás alkat. Első kötetedtől ugyanazt mondod – az ambivalenciák költője vagy, a lényeg sohasem egyértelmű. A gondolat nagy magányosaként bölcsen beletörődsz a dolgokba, de a jelenségek mélyére tekintesz. Talán a szabadverseket kedveled inkább, de ezek itt nagyon kötöttek és kimértek. A második kötetben játszol a nyelvvel, számos nyelvlelemény található meg benne: szólint, tűnöngve, visszatérintés… Kik hatottak rád?

– Költőként, művészként, tudósként a legfontosabb, hogy ne hazudjunk. A hatások eredetét nagyon nehéz eldönteni, hiszen ezek nagy része nem tudatos. Pilinszkyt nagyra tartom, őt nem lehet kiolvasni, csak újraolvasni. Iskolás koromban Ady volt a kedvencem: az őszintesége miatt. Márai szentléleknek nevezte azt, ha valami van a versben. Ezáltal minden jó vers rokon egymással. A lényeg láthatatlan a világban, a versben még inkább.

– Hiszel-e abban, hogy a mai netgeneráció, blogok és költészeti oldalak világában megmarad a könyv?

– A könyv megmarad, mert a képernyőt túl felületesen olvassuk, könnyű a szöveg. A könyvvel bensőséges a viszonyunk, de a kettő – internet és hagyományos kötet – nem zárja ki egymást.

A Benő Attila eddigi életművét, köteteit, költészetét szűk egy óra alatt gazdagon bemutató és átfogó beszélgetés során mind a kérdező, mind a válaszadó felolvasott a legutóbbi kötetből. A kórus és a kutyák tömör, precíz, kissé ridegnek tűnő, ám lélekmélyekből építkező és lélekmélyekre ható versei nagy tetszést arattak. Tudatalatti szinteket titkon melegítő szavakként a tudaton kívüli télben.