„A hívők sokaságának egy volt a szíve, lelke…”
2012-03-18 17:56:30
- Nagy Székely Ildikó
Az ökumenikus istentiszteleten igét hirdető plébános a türi magyar ház létrehozására, a Fehér megyei település magyar óvodájának, iskolájának beindítására összegyűlt adományt, három marosvásárhelyi református gyülekezet ajándékát vette át ezen az estén.
„Dicsértessék a mi erős várunk, áldás és békesség Istentől” – így, öt felekezet köszöntését egybefonva szólította meg Kémenes Loránd Zoltán türi plébános a marosvásárhelyi Ludas utcai református templom ünneplő gyülekezetét március 15-e előestéjén, szerdán. Az ökumenikus istentiszteleten igét hirdető plébános a türi magyar ház létrehozására, a Fehér megyei település magyar óvodájának, iskolájának beindítására összegyűlt adományt, három marosvásárhelyi református gyülekezet ajándékát vette át ezen az estén. Lóri atya az Apostolok cselekedeteiből idézve – „A hívők sokaságának egy volt a szíve, lelke” – vont párhuzamot a jeruzsálemiek és a mostani adakozók között, aztán gyerekkori emlékeket idézve érintette meg a szíveket.
– Kisgyermek koromban nem volt semmim, ami csak az enyém lett volna. A szobánk négyünké volt, de nem volt az enyém a ruhám sem, azt az unokatestvéremtől kaptam, és a húgomnak adtam tovább. Ha olykor kaptunk is valamit, mindig együtt kaptuk. A könyvet más is elolvasta, a társasjátékot nem lehetett egyedül játszani. (…) Akinek a lelkét Isten foglalja el, csak az tud eggyé válni a másikkal. Ahol nincs egység, ott kétség van, és ott háromságról nem is beszélhetünk. (…) A minap rájöttem, és elszégyelltem magam attól, hogy mennyi mindenem van, amire nincs szükségem. Gondoljuk el, mennyi pulóver melegíti a szekrényünket… Ez a többlet maga az élet. Ezt a többletet kaptam, hogy ne vegetáljak, ne csak illesszem egymás mellé a napokat, mint egy puzzle darabjait, hanem éljem is őket. Ha az „élek” elé az „f” betű odakerül, megszünteti az életet. Élek, hogy adjak, nem pedig félek, hogy adjak.
„Nem értik, de mondják az imát”
Lóri atya egy Schopenhauer-mesével – a hideg miatt összebújó, de tüskéikkel egymást megsebesítő, így a biztonságos távolságot választó sündisznók történetével – helyezte ellentétbe a szükség miatt összetartó közösséget „a tej is akkor megy össze, ha baj van” – a lélekből, lelkesedésből eggyé váló gyülekezettel, majd Lőrincz István református lelkész felkérésére a Marosvásárhelytől „bő száz kilométerre levő” türi világról mesélt. Felidézte 5 évvel ezelőtti érkezését a belgrádi bombázás utáni állapotokra emlékeztető falucskába, ahol már régóta nem volt plébános, és a gyerekek a „dicértesséken” kívül egy mukkot sem tudtak magyarul.
– Amikor a sokadik gyerek, Bartha Helga megszólalt anyanyelvén, majd összeestem örömömben – emlékezett vissza Lóri atya az első találkozásra a falu aprónépével.
Türön 60 éve nincs magyar iskola, bár a ’70-es évek végéig még működtek összevont osztálykák. A magyar iskola épületében az önkormányzat jogtalanul román óvodát működtetett, ezt Lóri atyának sikerült visszaperelnie, a „jelenlegi stábnak” június 30-án kell kiköltöznie. Ennek az épületnek szeretné visszaadni eredeti identitását ez a lelkes, fiatal plébános. Itt, ezen a helyen teremtődne meg a magyar ház, ahol Lóri atya az iskolai oktatáson kívül sok mást is megvalósítana, többek között néptáncoktatást indítana.
– Az itteni mamikák és tatikák otthon, a házaikban nem szégyellnek magyarul szólni, még megpróbálnak unokájukba csepegtetni egy-két magyar szót. A gyerekek nem értik, de mondják az imát.
„Ahol tó van…”
– Én bölcsőt szeretnék adni mindenhez, ami magyar. Azt szeretném, ha a magyar ház egy olyan átjáróház lenne, ahova bárki betérhet, megpihenhet és ahonnan magával vihet valamit. Mindig könnyebb újat építeni, mint a régit megtartani. Én szeretném ennek az épületnek minden épen maradt tégláját megmenteni. Ha ez megvalósul, akkor megadatik a lehetőség, hogy 40 év múlva még magyar szó legyen ezen a vidéken. Mert ahol tó van, oda gyűlnek békák – tette hozzá Lóri atya, majd arról az aprónak látszó, mégis óriási jelentőségű változásról is beszámolt, amely a türi emberek anyanyelvhez való viszonyulásában bekövetkezett.
– Türben egy új nyelvet tanulok. Az itteniek most már megszólalnak magyarul, románról magyarra fordítják a gondolataikat. Azt mondják: állok az ágyban, hallgasson a szájából. Ez egy hatalmas lépés.
A szegény asszony két fillérje
– Ezt a bombát, ami Tür, egy csoda robbantotta ki, egy dokumentumfilm, amely megmutatta a közép-dél-erdélyi szórvány helyzetét. Ezt követte az Erdélyi Televízió felhívása egy jótékonysági gyűjtőakcióra. Elindult egy láncreakció… – foglalta össze a szerdai esemény előzményeit Lóri atya. Az újabb adakozást Bárdosi Ilona nyugalmazott tanítónő kezdeményezte, aki egy kirándulócsoporttal járt Türön.
– Láttuk Lóri atyát fát vágni, együtt imádkoztunk vele az enyészet által felvert templomban. Sokan azt mondták akkor, nagy fába vágja a fejszéjét. Én arra gondoltam, nagyon sokszor feszül még alá gerenda helyett ez a fiatalember. Megszületett bennünk az elhatározás, hogy segítsünk Lóri atyának. Mi már szeptemberben nekikezdtünk a gyűjtésnek. Három református templomban, illetve egy újévi köszöntőn gyűjtöttünk.
A több hónapos jótékonysági munka során 1800 lejre sikerült szert tenni a magyar ház számára, a csütörtöki perselyes adakozás ezt az az összeget 3184 lejre emelte.
– Óriási meglepetés volt ez számomra. Kisnyugdíjasok, illetve olyan emberek kezdték el a szívüket megnyitni, akik egy kirándulás során ismerték meg a türi helyzetet. A szegény asszony két fillérjéből gyűlt össze ez az összeg – mondta Lóri atya, majd arról beszélt: első lépésként rengeteg papírmunka vár rá, majd az épület külső vakolatának látnak neki, és remélhetőleg év végéig sikerül a tetőteret lakhatóvá tenni. A marosvásárhelyi ökumenikus gyülekezettel való találkozás élményét így foglalta össze az Úr türi szolgája:
– Máté Péter dala jut eszembe. Én is itt hagyok egy darabot a szívemből. Sok szívdarabot hagyok itt, de sokat viszek is magammal.
