Írók, szalvéták, relikviák

Hogyan kerül egy sorba három ilyen különböző dolog? Elmesélem.

Az Igaz Szó 20. évfordulóját 1973. július 7-én ünnepeltük. Az irodalmi est után az Aranykakas vendéglőbe voltunk hivatalosak ünnepi vacsorára. A jó hangulatú estebéden úgy éjfél után 1 órakor az az ötletem támadt, hogy autogramot kellene szereznem e jeles emberektől. Más nem lévén kezem ügyében, a tányérom mellett álló damasztszalvétát véltem erre alkalmasnak. Valakitől írószerszámot is kaptam, aztán körbejártam, és mindenkivel aláírattam. Balázs Imre fejlécet is rajzolt, s a pontos órát is ráírta. Így ma ez a szalvéta az itt felsorolt írók s a lap belső munkatársai nevét őrzi. Volt, aki kommentárt is fűzött a neve mellé. Balázs Imre festőművész, Ambrus Imre festőművész, Kuti Márta, Szász János, Nagy Pál szerkesztő, Kiss Jenő, Domokos Géza, Páskándi Géza, D. R. Popescu, Jánosházy György, Gálfalvi György, Ferenczy Csongor színész, Sütő István költő, Markó Béla, Szilágyi Károly szervező, Márki Zoltán, Székely János (Kedves barátom! Fizess elő az Igaz Szóra. Olvasd, és ne terjeszd a szalvétát!), Nina Cassian, Panek Zoltán, Lászlóffy Aladár, Au. Rău, Gálfalvi Zsolt, Eugen Uricariu, Farkas Árpád neve olvasható.

Rajzok is vannak a szalvéta alján Balázs Imre jóvoltából: a szemüveges nő én lennék, a pipázó férfi Szász János, oldalt Farkas Árpád. 

1978-ban a 25. évforduló alkalmából kézenfekvő volt, hogy megismételjem a jól bevált gyűjtőmunkát, most már a Maros vendéglőben. Akkor még nem tudtuk, hogy ez az utolsó ünnepi alkalom. 30 és 35 már nem volt, mert az Írószövetség szegény lett, mint a templom egere. S mert az Igaz Szó a Romániai Írók Szövetségének lapja volt, jócskán éreztük mi is. De ez egy másik történet. Szóval a 25. évforduló vacsoráján ott volt: Nemess László, Traian Iancu, az Írószövetség igazgatója, író, Bach Loránd fotós, Tompa Miklós rendező, a Székely Színház egyik alapítója, Nagy Pál szerkesztő az Új Életnél, Gagyi László, Tarr Éva titkárnő, Bözödi György (is itt vala, s 

hálistennek semmit se halla), Panek Zoltán, Gálfalvi György, Bajor Andor, Metz Katalin kritikus, Farkas Árpád, Deák Tamás, Puskás Sándor szobrász, Varró Ilona, az Új Élet szerkesztője (Márta! ez a rongyod immáron nem megy kárba.), Deák Tamás író (Romlott kis lap, még csak huszonöt éves – s már mi mindent nyomtak bele.), Márki Zoltán, Gálfalvi Zsolt, Székely János, Constantin Sturza, Dinu Sararu, Szilágyi Károly szervező, Létay Lajos költő, az Utunk főszerkesztője, Sátán Margit műszaki szerkesztő, Sátán Imre grafikus, Hajdu Győző főszerkesztő, Kuti Márta korrektor, Ana Blandiana, George Macovescu, az Írószövetség elnöke, Romulus Guga, Mihai Sin a Vatrától. 

Természetesen mindkét esetben népesebb volt az ünneplők tábora, de ezeket a neveket tudtam beazonosítani egyrészt, másrészt csak az írók, művészek nevét soroltam itt fel, na meg a belső munkatársakét. Kommentár itt is akad néhány. Íróink humoruknál voltak.

1953-ban jelent meg először az Igaz Szó. Az idén 65 éves lenne, s ha az örököse, jogutódja, a Látó éveit hozzáadjuk, akkor mondhatjuk jelen időben is. Mert nem tűnt el, csak egy kicsit átalakult.

Nem szerettem volna, hogy a szalvéták elkallódjanak, mert ennyi értékes ember kézjegye egy helyen talán sehol a világon nem található. Ezért úgy döntöttem, felajánlom a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Kedves ismerősöm, Szőcs Edgár vállalta, hogy segít, és elintézte a vele járó hercehurcát. Az alábbi levelet kapta a múzeumtól:

Tisztelt Szőcs Edgár!

Asztalos Emese kolléganőm továbbította nekem az Ön levelét. Köszönjük szépen a megkeresését, a Petőfi Irodalmi Múzeum örömmel látná relikviagyűjteményében az erdélyi írók által dedikált damasztszalvétákat. Amennyiben a későbbiekben aktuálissá válik a kérdés, kérem, keressenek fel minket a részletekkel, hogy ajándékozás vagy adásvétel útján kerülnének a szalvéták a gyűjteményünkbe.

Köszönettel:

Zeke Zsuzsanna

muzeológus

Megtörtént, Szőcs Edgár mindent elintézett. Köszönet érte.

Így aztán 2018. június közepétől a 20. század második felének erdélyi írói (s nem csak) kézjegyét őrző damasztszalvéták a múzeum relikviagyűjteményében vannak, és állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az őket megillető helyre kerültek.