Totem 2011
2011-10-14 13:24:28
- Nagy Miklós Kund
A Totem Marosvásárhely művészeti életének egyik sajátos jelensége, amely közel egy évtizede évről évre más-más jellegű, de az elnevezéssel azonosuló, témába illő alkotásokkal hívja fel magára a közönség figyelmét.
A Totem Marosvásárhely művészeti életének egyik sajátos jelensége, amely közel egy évtizede évről évre más-más jellegű, de az elnevezéssel azonosuló, témába illő alkotásokkal hívja fel magára a közönség figyelmét. Az Adrian Chira és Csatlós Levente által koordinált Totem-csoport jelentkezésének idei különlegessége, ami a napokban a KromArt Galériában nyílt kiállításból és annak elegáns, igényes kivitelezésű katalógusából is kitűnik, az, hogy júliusban tíz művész – a fentebb említettek mellett Georghe I. Anghel, Mircea Moldovan, Mariana Şerban, Andreea Şerban-Chira, Cristian Sida, Ioan Şulea, Iosif Ştefan Tasi és Constantin Tofan – az Arad közeli Soborsinban, pontosabban Kaprevár faluban egyhetes alkotótáborozáson vett részt, és az ott szerzett élmények nyomán született munkákat állították most ki. Cora Fodor művészettörténész alaposan, elmélyülten elemezte a tárlatnyitón az általuk felkínált anyagot, a katalógusban még átfogóbb esszét jelentetett meg az alkotókról és műveikről. Ebből ragadunk ki egy rövid, általánosabb jellemzőkre összpontosító részletet.
„A szimpózium tíz művészt gyűjtött egybe, a különböző földrajzi és szellemi övezetekből érkezett nagyon fiataloktól a már elismertekig. Törekvéseik is igen változatosak. A hegyek lábánál meghúzódó alkotótáborban rövid időre kiszakadhattak a hétköznapok egyhangú beidegződéseiből, a szimpózium menedékké és alkotó találkozások színhelyévé vált, lelkileg felkészítve őket a befolyásmentes, belső igényből fakadó alkotásra. Az együttlét szépségét éppen az erőteljesen egyénített szemlélet- és kifejezésmódok e különleges keveréke adta meg. Akár a nonfiguratív gesztusművészet vagy a nyers realizmus, akár a jelképes archaizmus vagy a letisztított formák, a lényegretörés vagy a szintetizálás, a dekorativitás vagy a dísztelenség, az ironikus vagy a légiesített megközelítés, a játékos vagy a mélyen befelé forduló igyekezet szülte, a munkák a figurális felismerhetőség és az oldott konkrétum, az érzékiség és a gondolatiság között mozognak. Határozott elkülönítésük szétfoszlathatná a kimondhatatlanság varázsát.”
Ennek tudatában érdemes szemlélni a mind ismertebb kiállítóhelyen látható képeket.
