Túl sokat beszélsz, Dezső!
Szóval ez lenne a munka. Öntsünk magának ide egy kicsi placcot a meggyfa köré, hogy kitehesse oda az asztalt, s a székeket, ne üldögéljen a sárban.
Szóval ez lenne a munka. Öntsünk magának ide egy kicsi placcot a meggyfa köré, hogy kitehesse oda az asztalt, s a székeket, ne üldögéljen a sárban. Akkor először is jőjünk tisztába egymással, az én nevem Deddy. Olaszban ragasztották reám ezt a nevet, mert a Dezsőt nehéz nekik kimondani. Nekem mindegy. És mondja, miért nem választotta azokat a színes piskótaköveket, egészen jól nézne ki ez a kicsi udvar. Olyan lenne, mint a főtér. Ja, hogy maga nem szereti, hogy úgy nézzen ki az udvara, mint a főtér. Az más. A cement se különb. A maga baja, csak szóltam. Megöntjük egy szempillantás alatt, a bátyám nagyon érti. Csak aztán ne legyen az, hogy nem szóltam. Régi lehet ez a ház. Száz? Hát annyi van, az biztos. Látszik a falakon. Vastag falak. Méteresek. És miért nem rakat az ablakok helyett termopánt? Ja, hogy azt sem szereti. És mondja, nem gondolt arra, hogy a falakat szigetelni kellene végig azzal a fehér anyaggal, ami most divatos? Szóval azt sem szereti. És azt szereti, hogy annyi régi vacak legyen az udvarán? Furcsa ember lehet maga, az biztos. Furcsa. Jöjjön el egyszer a mi falunkba, nézze meg, milyen modern világ van ott! Minden termopán, meg grészia, meg manzárd, olyan házak vannak, hogy valósággal paloták! Hogyhogy nem szereti a modern dolgokat? Ha nem sértem meg, maga mivel foglalkozik azon kívül, hogy üldögél a meggyfa alatt? Írogat. Cikkeket írogat, vagy mit? És amiket írogat, azokat ki olvassa? Hogyhogy a levegőbe írogat? Hát nem papírra szoktak írni, s aztán könyvet nyomtatnak belőle? Szóval beleírja a cikket az internetbe, oda, ahol mi filmeket meg képeket nézegetünk, s ott hagyja azokat a levegőben. Mert ott megy az internet, a levegőben, hát nem? Érdemes a levegőbe írogatni? Jól megfizeti ezt valaki? Mert én egy árva lejt sem adnék az effélékre. Olvasni? Ilyesmivel én nem foglalkozom. Kinek van ma ideje olvasni? Az iskolában, ott olvastunk volt ezt-azt, de fölöslegesen. Én még olyan olaszt nem láttam ott kint élőben, aki azt kérdezte volna tőlem, mit olvastam. Csak azt kérdezik az embertől, hogy mihez ért. Nem affélét, hogy miket olvas, abból nem lesz semmi. Mármint az olvasásból. Ennél fölöslegesebb időtöltést el sem lehet képzelni. Jól néznék én ott ki, ha arról beszélnék, mit olvastam, ahelyett, hogy mondjuk, betont öntenék nekik, mint most magának, ezen a kicsi udvaron. Jól. Annyit azért tudok, hogy vannak könyvek a világon, s vannak, akik azokat írják, de hogy minek, azt nem tudom megérteni. Most kérdezek magától valamit. Azt kérdezem, hogy akik megírnak egy könyvet, azok legalább elolvassák-e, amit írtak? Vagy pediglen megírják, s azzal kész? Még ők se olvassák el, amit írtak? Mert fölhozok most magának egy példát. Hogy mért kérdeztem meg az imént, amit megkérdeztem. Ha valaki épít magának egy házat, mondjuk az én falumban, akkor ő azt a házat állandóan nézegeti, gyönyörködik benne, vagy valami hibát talál benne, s nekifog azt a hibát kijavítani. Egy házon örökké van javítanivaló. Ha megírnak egy könyvet, az úgy van maradva, ahogy megírták. Nincs mit nézegetni rajta, igazítani sem tud azon semmit. Esetleg mást írni helyette. Szóval maga azt mondja, hogy előfordul, elolvassa saját könyvét az is, aki írta. Ennek sincs szerintem semmi értelme, mert ameddig írta, el is kellett olvasson minden sort, amit leírt, hogy legalább a szavak találjanak. Nem jól mondom? Mert ugye, egy könyvben szerintem a legelső fontos dolog az lehet, hogy a szavak találjanak benne. Mint a ház falában a téglák. Ha nem találnak a szavak, akkor csak hülyeség tud belőle kijőni. Rengeteg hülyeség van a világon, ha tetszett figyelni. Rengeteg. És szerintem abból is csak hülyeség tud lenni, ha valakinek van ideje könyveket írni, s azokat el is olvasni. Fölösleges időtöltés. Mert ugye, mi lehet egy cikkben, vagy egy könyvben? Történetek vannak leírva, hát nem? Történetek. Mindenkivel történik valami állandóan. És azokat miért kell leírni? Mégpedig állandóan? Sok hasznosabb dolgot tudnának a cikkeket írók is véghezvinni annál, hogy könyvekkel töltik a drága idejüket. Szerintem. Itt van ugye, ez a placc, amit meg kell önteni magának, a meggyfája köré. Ennek legalább értelme van, de mit ér egy cikk? Vagy egy könyv, ami ráadásul még vastagabb is, mint egy cikk. Én azt látom a maga szeméből, hogy nem ad nekem igazat. A bátyám sem ad, pedig őt se láttam olvasni soha, csak betont öntött, meg falakat rakott, meg gipszkartont. Na, ha valaki nem ad igazat nekem, s mégse olvas semmiféle cikket, mert arra nincs ideje, akkor kérdem én, milyen alapon nem ad igazat nekem? Milyen alapon? Ha legalább egyszer láttam volna olvasni őt, akkor én is elgondolkoznék magamban az olvasás értelméről, de nem láttam soha. Nézze, épp jön is a bátyám, még nem csináltunk semmit, abból magának nem lesz placc, ha csak beszélgetünk. Megmondjam magának, mivel fogjuk kezdeni ezt a betonöntést? Azzal, hogy reám fog szólni a bátyám, azt fogja mondani, túl sokat beszélsz, Dezső!
Elekes Ferenc
