Szathmári Pap Károly európai öröksége

Szathmári Pap Károly öröksége nemcsak a magyaroké vagy a románoké, hanem Európáé.

Szathmári Pap Károly öröksége nemcsak a magyaroké vagy a románoké, hanem Európáé. Egy olyan ember munkásságát próbáljuk feleleveníteni, aki a legkiválóbb értékeket ötvözve elsősorban európai – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter csütörtökön Kolozsváron, a Szathmári Pap Károly születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett kerekesztal-beszélgetésen. Ezen részt vett Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes, a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium tanácsosa, Tóth István, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke, valamint Murádin Jenő, a Szathmári Papp Károly kismonográfia szerzője. Az esemény azt az egyéves rendezvénysorozatot indította el, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Fotóművészek Szövetsége szervezett a művész tiszteletére, és amelynek keretén belül számos kiállításra, megemlékező rendezvényre kerül sor az ország több városában, Marosvásárhelyen is.

„Amikor 2010-ben arról döntöttünk, hogy január 11. a fotográfia napja, arra vállalkoztunk, hogy Szathmári Pap Károlyt visszahozzuk a XXI. századba, újra elhelyezzük az erdélyi magyar kulturális életben azt az örökséget, amelyet ismerünk is meg nem is. Ez akkor derül ki, amikor elő kell venni az archívumból a fényképeket, a régi munkákat, a festményeket, a litográfiákat, az akvarelleket, a portrékat: akkor vesszük tudomásul, hogy mi ezt a szellemi, tárgyi, kulturális örökséget még mindig nem ismerjük, nem mértük fel” – mondta a kulturális miniszter. Emlékeztetett arra, hogy olyan személyiségről van szó, aki Kolozsváron született, és ott nevelkedett, majd bejárta a fél világot, ismerte az európai kultúrát, a Távol-Keletet, ismerte mindazt, ami akkor az európai művészetben új volt és előre mutatott. Ő lett az első olyan fényképész, akit haditudósítóként is számon tartanak, aki román uralkodók, királyok udvari fényképésze volt, aki nagyon rövid idő alatt művészként is elfogadottá vált az akkori bukaresti román szellemi-politikai elit körében.

Hegedüs Csilla úgy fogalmazott:
„Szathmári Pap Károly egy színes és világlátott egyéniség, a fotóművészet úttörője, azonban egyike Kolozsvár azon szülöttjeinek, akit nem ismerünk kellőképpen.”

Tóth István, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Szathmári Pap Károlyt mindenkinek tisztelnie kell, hiszen olyan dolgokat fotózott, örökített meg, amilyeneket senki más. Hangsúlyozta azt is, hogy Szathmári képei a természetesség erejével hatnak: a megvilágítás tökéletes, ezekben semmilyen zavaró árnyékot nem lehet találni.

Murádin Jenő Szathmári Pap László két olyan vállalkozására hívta fel a figyelmet, amely addig nem létezett. Az egyik az, hogy litográfiában megalkotta az első erdélyi arcképcsarnokot.
„Az 1841-1843-as erdélyi országgyűlés arcképcsarnokával 70 embert örökített meg, kibontakoztatva az egész rendi társadalom képét” – mutatott rá Murádin. A másik megvalósítása az Erdély képekben című album. „A XIX. század, a biedermeier kora portrékat igényelt, Szathmári albuma azonban nem erről szólt. A könyvben megjelenő látképeket, az erdélyi tájakat ábrázoló színezett kőnyomatokat ő foglalta össze először, nincsenek ilyen korábbi ábrázolások” – vázolta Szathmári úttörő munkásságát.