Szélhozta csillagok
Ana Blandiana a román költészet egyik legmarkánsabb egyénisége, a hagyományos és a modern vers ötvözője.
Olyan vagyok / mint a homokóra / szemcséje / amely / az időt / csak / hulltában / mérheti. (Állapot – Condiţie) * Ana Blandiana a román költészet egyik legmarkánsabb egyénisége, a hagyományos és a modern vers ötvözője. Teremtett világában jól megfér a tapasztalati realizmus és a látomásosság, kedveli a szokatlan, bizarr helyzeteket, az abszurd megoldásokat, miközben megbabonázza az olvasót gondolatai eredetiségével. Jelentős szerepet kap nála az ötlet, úgy társít, hogy mindannyiunkat továbbgondolásra késztet. Temesváron született 1942. március 25-én, líceumi tanulmányait Nagyváradon végezte, a kolozsvári egyetem filológiai karán tanult tovább, majd több lap szerkesztője, rövid ideig könyvtáros is volt, és az Írószövetségben is dolgozott. Tizenhét éves korában jelentek meg első versei, huszonkét éves, amikor első kötetével jelentkezik. A költészet mellett prózát is ír: fantasztikus történeteket, esszét, publicisztikát. Verseit – többek között – olyan költők magyarították, mint Hervay Gizella és Farkas Árpád: mindketten önálló fordításkötettel adóztak Blandiana tehetségének.
Első Blandiana-fordításom 1980-ban jelent meg a marosvásárhelyi napilapban, majd közöltem belőlük az Igaz Szó, a Falvak Dolgozó Népe, a Romániai Magyar Szó, az Új Élet hasábjain. (A Jegyzetből – Ana Blandiana versei: Szélhozta csillagok. Válogatta, fordította, a jegyzetet írta Ráduly János. SilverTek Kiadó, Marosvásárhely, 2012)
Ana Blandiana: Boldogasszony (Bunavestire)
Én még nem léteztem,
Csak te tudtad, létezni fogok,
Engem meg sem kérdeztél,
S eldöntötted Boldogasszony-voltodat.
Avagy tőled sem kérdeztek semmit?
Kész tények elé
Állítottak?
Végül is
Mit tehettem volna:
Úsztam méhed vizében,
A jóságosan forró
Húsfalak között,
Melyek felkészültek arra,
Hogy engem, a meztelent,
A mesebeli burokból
Kidobjanak a világba…
Valld be őszintén, féltél-e tőlem?
Féltél-e, hogy én, a benned egyre növekvő,
Kiszorítalak a helyedből?
Vajon ez a félsz hajtott-e arra,
Hogy elhelyezd kettőnk közé
A szépvolt gólyamesét?
Ráduly János fordítása
