Székelyföld 2018/9.

A folyóirat szeptemberi számának tartalmából: szépirodalom: Ferenczes István: Kányádi Sándor sírjára, Markó Béla versei, Vári Attila: Piper nigrum, Ferencz Imre: Emlékek kútja, Lokodi Imre: Kolozsvári vadhere, Papp Attila Zsolt: A Villa Diodati, Szakács Réka elbeszélései, Zalán Tibor: Érintés, Tódor Csaba: Küvé, J. Szondy György versei, Bene Zoltán: Menekül, Nagy Betti versei, Csikós Attila: Tájleírások a vonaton, Fellinger Károly versei, Hertza Mikola kisprózái. Ködoszlás: Szabó Réka: Változások egy székelyföldi településen a szocialista iparosítás és urbanizáció következtében. Ujjlenyomat: Gál Péter: Az Ikrek jegyében (II. rész). Szemle: Zsidó Ferenc: Vetített kép (Demeter Zsuzsa: Szandra May a hóhullásban. Kinde Annamária költészete), Máriás József: Válaszutak térben és időben (Ugron Zsolna regényeiről), T. Tóth Tünde: „Órákig némán ül, mozdulatlanul nézi a galambokat” (Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor). Olvasólámpa