Nagy József Levente: Immortella
eget földet bejártam érted
felhők árnyak szívemig értek
kerestelek kétségben lázban
csillagok közt süppedő sárban
kerestelek álomban ébren
veríték- könny- vérszagú éjben
kerestelek magamban másban
gyászmenetben bolondos táncban
zsákutcában végtelen téren
öntudatlan növényi létben
és zűrzavart álcázó rendben
kocsmazajban templomi csendben
ó én balga kerubi vándor
perzselt a nap áztatott zápor
százszor buktam s indultam újra
szennyét a vágy arcomba fújta
(ördögszekér csiganyál zsoltár)
seholsem és mindenütt voltál
menny és pokol hiányod bennem
ott van minden igenben nemben
de nincs tovább s a lélek végül
magasba száll vagy mélybe szédül
a játéknak vége van vége
bárhogy is volt áldalak érte