Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-11-08 14:41:04
Ha ennyire színes a pusztulás, ősz,
Isten hoza újra, kertjeinkbe térj!
Válogassunk: pompás, sok levélruha
Vár szerepre rajtunk s általunk – a tél
Leskődik utánunk, csúf statiszta arc,
Fagyba veri lábunk, sokszilánku jég
Matracára sújtja, azt, ki nincstelen
S csimbókos hajunkba dérszögeket ver…
Légy hát versben buffa, pukkanó s ledér,
Ősz-paletta, csurgó must és szenvedély,
Alvadó verőfény, ha egy női kéz
Édes rothadásban értem ölni kész,
Bíbora a gyásznak, csörgődob és síp,
Ködbelábadt nyárnak emléke, a hív
Csillagzat, mely szüzek s mérlegek hava,
Hullongó gyümölcsök nektárja, sava.
Ha ennyire színes a pusztulás, jöjj,
Nap megy le és havas felhőkön táncol
Fénye, varázsa a mályva bukóban is
Nagyszerű szirmának – oldd meg hát övedet,
Ne csak a látszat, a szenny és a pöffedt,
Foszló világunknak hátszele hajtson,
De karjaid ringják őszömet a télbe,
Amely tiszta bennünk – kikeleti éj.
2013. november 4.