Márton Károly versei
Pillanatnyi remény
Távolból intett felém,
Éreztem, nem lehet csaló.
Elindultam… Kiáltott:
Cirokseprű eladó!
Rájöttem
A tükörben megláttam,
Fogadtam, nem ismerem.
De ami cucc rajta volt,
Rájöttem, én viselem.
Kábelkocsma bezárt
– Enikő emlékére
Az éjszaka beszéltem vele,
Kábelkocsma már rég bezárt,
Búcsúzáskor a fülembe súgta:
Ne feledjük a mosolyát.
Pont
Üres lap előttem,
Ó, versem pont lennél!
Rászáll egy huncut légy,
S nyomot hagy, pont lettél.