Lázáry René Sándor: Palaeontologicus állati álladalmak

• 2012-01-27 14:27:20

Az ősotromb, a hippopotám őse, Prüszkölt, pancsolt, de nem tudta tán ő se, Hogy őshalak közt nem soká legelhet, S hamar kihal, míg mások áttelelnek.

Balázs József festménye a Vadárvácska alkotótábor Marosvásárhelyen nyílt kiállításán, a Bernády Házban

Az ősotromb, a hippopotám őse,

Prüszkölt, pancsolt, de nem tudta tán ő se,

Hogy őshalak közt nem soká legelhet,

S hamar kihal, míg mások áttelelnek.

A már idős hornyolt szarutlanócznak

Patái döngtek, porba rugdalóztak –

Vigan futott el minden vad cziczustul,

S nem is sejté, hogy egyszer csak kipusztul.

A szarvatlan ősorrszarvúnak anynyi –

Nem illett volna folyton úgy rohanni!

A kapafogú őselefánt viszont

Földet kapált – nem ösmert el más viszonyt!

Ő volt a zord, az óriási szörnyócz,

Bár szőre nem nőtt, volt hasán kis bőrkócz,

S hideg ha rázta, balgán hitte – boldog…

De fagyosabbra fordultak a dolgok,

S kihűlt, mivel hőt nem fejleszt a fénytan –

Híre se volt a jeges Pleisztoczénban!

Majd lettek mások – sarjaik fialtak,

De ők is gyorsan, sorra mind kihaltak.

Nagy ősök dolga tudni jól kihalni,

S mammut-korokra jő, mi ósdi, talmi –

Vad újak, frissek, szorgos koslatók:

Mosó talpály, bőgöncz, torkos falók.

Kolozsvár, 1874. október 8-án