Tájainkon – más minőségi elfoglaltság nem nagyon lévén – szinte mindenki szerette olvasással elütni magányát. Aztán megváltozott a világ, véget ért a nyilvánvaló diktatúra, világ körüli pályára állított minket a technika, az internet, és a különböző közösségi oldalak korában már nem „divat” az olvasás. Semmiképp sem úgy, mint egykoron. És mégis, a világháló magyar oldalait napjainkban elárasztották a versek! Rengetegen tettek és tesznek közzé méltán népszerű és kevésbé ismert verseket, olyan ismerősök osztják meg kedvenc soraikat és saját gondolataikat, akikről nemigen gondoltuk volna, hogy szeretik, ismerik a kortárs magyar költészetet. Legalábbis egy részét. És mindez egy ember halálának köszönhető.
Elhunyt Kányádi Sándor – olvashatjuk napok óta a média és közösségi média oldalain. Számos méltó megemlékezés jelent meg róla, de a legméltóbb eme megemlékezések közül mégis az, amikor emberek ezrei árasztják el a közösségi oldalakat Kányádi Sándor verseivel. Saját kedvenc verseikkel. Így búcsúznak. Így búcsúzunk. Mert Kányádi kissé olyan volt számunkra, mint amilyen Petőfi lehetett volna százötven évvel ezelőtt, ha túléli. Mindenki ismerte a verseit, ezeken a sorokon nőttünk fel, ezeket olvastuk, ezeket hallgattuk, ha a Kaláka-bakelitbe karcolt a tű. Kányádi élő volt, annyira élő, hogy természetesnek tűnt: mindörökké élő is marad. Hogy neki nem árthat semmi sem, a Földön felejtette az, aki a fák hegyén jár, itt hagyta nekünk őt, a nemzedékeken átívelő költőt, akinek nagysága olyannyira egyértelmű volt, hogy már fel sem tűnt egyedisége, zsenialitása és az a ritka képessége, amellyel megnyerte magának és a költészetnek még gyerekkorú, leendő olvasóit.
Ő volt talán az utolsó élő magyar költő, akinek verseit nemzedékek ismerték, szerették, akik szó szerint felnőttek az évtizedeken átívelő sorokon és sorsokon. Legyünk büszkék arra, hogy kortársai lehettünk!
(Knb.)
Az alábbiakban az MTI összefoglalóját olvashatják.
„Elment a legnagyobb. Isten Veled, Sándor Bátyám!” – búcsúzott az elhunyt szerzőtől Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) közleményben emlékezett Kányádi Sándorra, aki a köztestület rendes tagja volt. Mint fogalmaztak, organikusan alakuló költészetének legfontosabb üzenete a szülőföld szeretetének a parancsa. »Az ív, amelyet költői pályájával megrajzolt, talán példa nélküli: a 19. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik huszadik századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontúvá, egyetemessé; az egyszerű élménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté« – hangsúlyozta az MMA, amely saját halottjának tekinti Kányádi Sándort.
Kányádi Sándor igazi klasszikus volt, olyan egyetemes nagy költő, aki a saját értékein túl egyfajta összefoglalója, megújítója és továbbépítője volt a költészetnek – hangsúlyozta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki megkerülhetetlennek nevezte Kányádi Sándort az irodalomtörténetben. Beszélt arról is, hogy a gyermekirodalom klasszikusának versein nemzedékek nőttek fel. Mint mondta, az utolsó pillanatig hatalmas, több nemzedéket felölelő rajongótábora volt, amelynek megalapozása még olyan korban kezdődött el, amikor nem segítette a média a költészet népszerűsítését.
Kányádi Sándor nagyon fontos szerepet játszott a Kaláka együttes életében, szinte nincs nap, hogy ne játszanánk valahol megzenésített verseiből – mondta Gryllus Dániel, a zenekar vezetője. A Kaláka, illetve Gryllus Dániel zenéivel három olyan album született, amelyen kizárólag Kányádi-versek hallhatók. »Legyenek azok akár teljesen különböző alkalmak és rendezvények, Sándor bácsi ott van velünk. Számunkra óriási veszteség lesz a hiánya, mindig elmehettünk hozzá akár Budapestre, akár az erdélyi Nagygalambfalvára. Bár verseket az utóbbi években már nem írt, mert saját akaratából lezárta életművét, nagyon jókat beszélgettünk« – idézte fel a zenész.
Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész szerint Kányádi Sándor a verseiben »azt mondta ki, amit mindnyájan éreztünk, csakhogy ő ki is merte és ki is tudta úgy mondani, hogy az magas művészet volt«. Azt is felidézte, hogy nagy hangsúlyt fektetett az olvasókkal való személyes kapcsolat kialakítására. Elmondta: sokszor vett részt könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon Kányádi Sándorral, aki mindig elvarázsolta a közönséget. Szívesen mesélt gyermekközönségnek is, »mert tudta, hogy a jövő a gyerekek lelkében van, akiknek már ebben a korban meg kell tanulniuk tisztán, szépen élni és írni« – mondta Dávid Gyula.
H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója azt hangsúlyozta, hogy eseménnyé vált minden olyan rendezvény, amelyen Kányádi Sándor is részt vett. Úgy vélte, Kányádi Sándor az erdélyi szász és jiddis népköltészeti fordításaival tudatosan próbálta Erdély kulturális sokszínűségét felmutatni. »Úgy érzem: a költészete értéke alapján odakerülhetett volna a Nobel-díj közelébe, csak nem volt olyan lobbierő mögötte, mint mások mögött. Nemcsak arra volt képes, hogy a romániai magyar költészet 1990 előtti ellenálló korszakában a legfontosabb gondolatainkat megszólaltassa, hanem képes volt átalakulni, és az új körülmények között sem veszítette el költői egyensúlyát, habitusát« – hangsúlyozta H. Szabó Gyula.
Szabó T. Anna költő, műfordító a Kossuth-díjas szerzőre emlékezve kiemelte: Kányádi Sándor nagy költő volt, és minden szavával, egész lényével élte és hirdette a magyar verset, a nyelv zenéjének gyógyító erejét és a félelem nélküli életet. »Tanító volt a szó legnemesebb értelmében: a világ szinte minden magyar közösségéhez ellátogatott, a legkisebb falvakba és a legtávolabbi városokba is elment, hogy eleven szavával, tréfáival és szelíd példájával mutassa meg, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet« – fogalmazott Szabó T. Anna.
Közleményben búcsúzott a költőtől a Lehet Más a Politika (LMP) párt. »Kányádi Sándor az egyetemes magyar kultúra egyik legnemesebb követe volt, életműve példa lehet minden magyar ember számára. Művein generációk nőttek föl, százezrek, ha nem milliók szívták magukba az élet szeretetét, tiszteletét és a közösséghez tartozás misztériumát« – hangsúlyozták.
Kányádi Sándor emlékére csütörtökön este a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) emlék-estet rendeztek, amelyen részt vett a Kaláka együttes, Szentmártoni János, Mezey Katalin, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, Szabó T. Anna, Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója, valamint a költő más barátai, pályatársai és tisztelői.”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
