KolozsvárLátó – a Látó márciusi száma
Kolozsvárnak annyi arca van, ahányan írunk róla, és sokan írtak, tehát sok arca van. Mást jelent Láng Zsolt, mást Egyed Péter, mást Keszeg Anna, megint mást Láng Orsolya számára.
„Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta / Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta / Jöjj hát, mért haboznál brummtatta brummtatta / Angyalkám gyere már brummtatta brummtatta / Nincs sorsom, szerencsém brummtatta brummtatta / Légy a takaros menyecském brummtatta brummtatta / A szőke Szamosnál brummtatta brummtatta / Kis fészkünk vár…brummtatta brummtatta” – írja Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című Kolozsvár-oratóriumában, s az áthangolt operettsláger iszonyú erővel szól, talán éppen az ige cseréje miatt: „légy sorsom, szerencsém” helyett „nincs sorsom szerencsém”, ráadásul vessző, tehát lélegzetvétel nélkül.
Kolozsvárnak annyi arca van, ahányan írunk róla, és sokan írtak, tehát sok arca van. Mást jelent Láng Zsolt, mást Egyed Péter, mást Keszeg Anna, megint mást Láng Orsolya számára. Mindenki számára fontos: ha boldog volt ott, azért, ha boldogtalan, akkor meg azért. De a szövegek nem ilyen egyértelműek: mint a lapszámban közölt ankétból kiderül, Kolozsvár azért fontos, mert itt születtünk, ide térünk vissza, ha egyáltalán elmentünk. Röviden csak annyit mondhatunk: Kolozsvár–Kolozsvár; hosszan pedig… mindazt, amit ez a szám, a Látó márciusi száma. (Demény Péter)
