Kameniczky Antal: Ablak

• 2012-04-20 14:39:05

Ablak vagyok, finom, vékony üvegből. A sár kívülről van, mely rám tapad.

Ablak vagyok, finom, vékony üvegből.

A sár kívülről van, mely rám tapad.

Megnézheted mégis bennem magad,

megigazíthatod hajad, a kendőd.

Belőlem néz ki bentről a világra

kit a szomszéd mindenség képe vonz,

látni a múltat, s melyet véd a bronz,

mit ma kidobnak, s mit már véd hiánya.

Ablak vagyok, bezárva vagy kitárva.

Kinyitnak, s máris házhoz jön a nyár.

Télen virágot képzel rám az árva,

a fogvacogva tűnő napsugár.

És van, ki néha megtisztítna könnyel,

vagy légypiszkot bámul rajtam közönnyel.