Játéktér – 2018. nyár
A Játéktér nyári számában két nemzetközi színházi fesztiválról, a sepsiszentgyörgyi REFLEX-ről és a temesvári TESZT-ről olvasható beszámoló, valamint kritikát közölnek a kolozsvári Úrhatnám polgár és a marosvásárhelyi Részegek c. előadásról.
A Játéktér nyári számában két nemzetközi színházi fesztiválról, a sepsiszentgyörgyi REFLEX-ről és a temesvári TESZT-ről olvasható beszámoló, valamint kritikát közölnek a kolozsvári Úrhatnám polgár és a marosvásárhelyi Részegek c. előadásról. Utóbbihoz kapcsolódva Zsigmond Andrea szélesebb kitekintésben vizsgálja Radu Afrim rendezéseit az erdélyi magyar színházakban, köztük a temesvári Rabenthalt: személyesebb hangvételű esszéjében azt is kirajzolja, milyen „elérhetőségük” van ezeknek az előadásoknak az erdélyi színházi szakemberek számára, akik jellemzően a színházi fesztiválok révén találkozhatnak több előadással. Ungvári Zrínyi Ildikó Andrij Zsoldak ukrán rendező – sokszor botrányt okozó – színházi gyakorlatán és írásain keresztül vizsgálja, hogy az állat, az „állattá válás” fogalma miként jelennek meg a színházban, a 20-21. századi színészpedagógia kontextusába helyezve a fogalmat. Biró Árpád Levente az erdélyi magyar színházak többnyelvűségi gyakorlatáról az előadás-fordítások és közönségkapcsolat vonatkozásaiban ír.
Interjú olvasható Balogh Attilával, aki a nagyváradi színház társulatának tagjaként is beszél a rendezői és színészi szerepkörök egymáshoz való viszonyáról, valamint legújabb folyamatban lévő rendezéséről, amely a generációs különbségekről szól. Bakk Ágnes Karolina a dán SIGNA egyik művészeti társvezetőjével, Arthur Köstlerrel beszélget az immerzív színházról, színházi virtualitásról a mannheimi Schillertage fesztiválon játszott Das Heuvolk c. előadásuk kapcsán. Két kortárs francia drámaíró darabjait ismerteti a lapszám: Paul Claudel kötete a kolozsvári Székely Melinda fordításában olvasható, míg Wajdi Mouawad francia nyelven megjelent tetralógiáját a csíkszeredai származású Székely Éva recenzálta. Gianina Cărbunariu Hétköznapi emberek (Oameni obişnuiţi) c. drámáját Patkó Éva fordította magyarra: a dráma a bürokratikus korrupcióról szól, szereplői pedig azok a „hétköznapi emberek”, ún. whistleblowerek, akik civil és jogi úton szembeszállnak az általuk felismert szervezeti visszaélésekkel.