Igaz mesék örököse

Somlyóújlak múlt századbeli mindennapjaiba pillanthat be, asztaltáncoltatásról, esztendősbálról, „kőccsönkapálásról” és még sok egyéb érdekességről szerezhet tudomást Bódizs Edit Interjú a nagymamámmal című könyvének olvasója. A kis táskában, nagyobb kabátzsebben is elférő olvasmány – amint azt alcíme is jelzi – szilágysági történet, színekkel, hangulatokkal, ízekkel, életigenléssel teli időutazás az 1911-ben született Nagy Zsuzsanna szemszögéből, aki úgy tartotta, neki volt a legszebb „fiatal ílete”. 

A mű 2015-ben a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó gondozásában jelent meg. A későbbiekben Stracula Attila román nyelvű fordításában a Sălajul Pur şi simplu internetes újság is közölte, pár hete pedig a Hepehupa szilágysági művelődési folyóirat hozza le sorozatban. Folyamatban van a román nyelvű kötet megjelentetése is – tudtuk meg a szerzőtől, akit elsőként a kötet születésének előzményeiről, a „nagymamás” beszélgetések forgatókönyvéről kérdeztünk.

– Mindkét nagymamámat nagyon szerettem, a kalotaszegit és a somlyóújlakit is, de utóbbival valahogy közelebbi volt a kapcsolatunk. Nagyrészt ő nevelt, édesanyám ugyanis esti tagozaton oktató tanárnőként sokat volt távol otthonról. Sokszor kértem arra, hogy meséljen nekem a gyermek- és fiatalkoráról, és ő mindig szívesen idézte fel a régmúlt idők dolgait. Én ezeket a meséket örököltem tőle. A könyvben olvasható interjúkat 1998–99-ben készítettem, volt, amikor jegyzeteltem, máskor kazettán rögzítettem az emlékeket. Több mint másfél évtized múlva kerültek elő ezek a feljegyzések, felvételek. A Kolozsvári Rádió „lecsapott rájuk”, a rádió blogján Szilágyi Szabolcs húsz héten át jelentette meg az egyes részleteket. Rádiós munkatársként péntekenként úgy láttam neki a kéziratok szerkesztésének, mintha műsort készítenék. Végiggondoltam, hogy milyen oldalon viszem a beszélgetést, néha utólag szúrtam be kérdéseket. Az ízes tájnyelvet viszont minden esetben megőriztem. 

– Hogyan fogadták az interjúkat az olvasók? 

– Nagyon kedvezően. A somlyóújlakiak is követték az interneten a történetet, idősebb emberek csak azért regisztráltak a közösségi oldalon, hogy olvashassák, mások a gyermekeik, unokáik révén jutottak hozzá. Számos visszajelzést kaptam, biztattak, hogy folytassam, mert várják. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nagymamám emlékei mellett a falu is részese kell legyen a történetnek. Ugyanakkor a személyes múlt és a település életének felidézése közben arra is gondot fordítottam, hogy a városi embereknek is mondjon valamit a könyv, számukra is humoros, élvezhető legyen.

– Milyen témaköröket érintesz benne?

– A két világháború alatti és közötti időszakot, a kommunizmus világát, hétköznapokat és ünnepeket. Egyebek mellett azt is elmesélem, hogyan ment férjhez egy újlaki asszony 1929-ben, és hogyan kapálták meg egymás földjét kalákában az emberek. De az is kiderül, mekkora traumát jelentett nagymamámnak az, hogy nagyapám elnök lett a kollektívben. Az eseményeket időrendi sorrendben követem. Mindemellett a somlyóújlaki 700 éves dupla falú templomról is szó esik a könyvben. A műemlék templomot egyébként a kötet végén Zsigmond Attila személyes hangvételű írása is közel hozza az olvasókhoz.

– Az időutazást korabeli fényképek is segítik.

– Számos családi és falubeli fotográfia birtokába jutottam, amelyek hajdani arcokat, viseleteket, életérzéseket villantanak fel. Az utolsó fotó pedig a jelenbe repít vissza, a 2015. március 15-ei ünnep egyik pillanatát örökíti meg a felújított somlyóújlaki templom előtt.

– Hol vásárolható meg az Interjú a nagymamámmal?

– Bár sokat eladtunk belőle, a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó könyvesboltjában még kapható.