Fodor József: Nyarak vándora
Az almák még zöldek a fán; a rózsa-
Kelyhek, mint tündér-kézben ingatott
Szép füstölők, ontják a láthatatlan
Széltől lebbentve a dús illatot;
S még hő ez, új, mint zengő fakadáskor
Frissen fuvallt, első-mézű, meleg;
Nem égnek benne még bánatos, édes,
Vén ízek, bár forrók a reggelek;
S cseng a madár, a kedves, mely elejti
Bűvös hangját, hogy int a július,
S még útja közben nem csügged a vándor,
Fején bár ritkább lombbal koszorus,
És megy csak egyre, mint holnap s a tegnap,
Még mély szemében az a fény lebeg,
Míg kertek, erdők zsendülve bomolnak,
Vagy barna őszben bongnak a hegyek.
120 éve született a Kossuth-díjas költő, műfordító (1898–1973)