Fodor Bertalan vízilabdázó

Egy sportember portréja .

Marosvásárhelyen született, de nem csak városunkban számít ismert személyiségnek a város 1952-1962 között kiváló eredményeket elért vízilabda aranycsapatának egykori játékosa. Harminc éven át az Egyesült Államokban élt, 1994-ben telepedett haza. A vízilabdázás mellett a motorkerékpározást is kedvelte, és sikeresen versenyzett is, hiszen az országos bajnokságon ő volt az első marosvásárhelyi versenyző, aki hazai bajnoki futamán győzelmet tudott aratni. Beszélgetésünk során vízilabdázó pályafutásának főbb pillanatait elevenítettük fel.

– Hatéves koromban kezdtem el pólózni tanulni az akkori MSE színeiben, mely dr. Kelemen és dr. Daróczi edzők irányítása alatt a legerősebb marosvásárhelyi vízilabdaklubnak számított. A gimnázium elvégzése után Budapesten tanultam tovább, és ott is érettségiztem le. Miután hazatértem, a Progresulnál játszottam. Ez nagyon erős csapat volt, de a marosvásárhelyieknek nem volt szabad megverniük akkoriban a CCA katonacsapatát. Az ötvenes évek elején ez a marosvásárhelyi csapat adta a román válogatott legjobb játékosait is: Simon Feri az európai válogatott kapitánya is volt, de megemlíthetjük még Nagy Gábort, Deák Gyulát, dr. Both Sándort, Bordi Janikát. 1952-ben a válogatott kijutott a Helsinkiben tartott nyári olimpiai játékokra, és erről a kiszállásról a vásárhelyi válogatottak közül négyen nem tértünk vissza, jómagam az Egyesült Államokba távoztam. Az egyetlen vásárhelyi válogatott játékos, aki hazatért, Simon Feri volt, ő még két olimpiára kijutott a román válogatottal, Melbourne-be és Rómába.

– Milyen emlékeket őriz az egykori marosvásárhelyi aranycsapat idejéből, és milyen poszton játszott a csapatban?

– Máig nagyon jól emlékszem az egyik hazai pályás mérkőzésünkre a CCA ellen. Marosvásárhely akkori egyetlen strandján, a Voinţa medencéjében játszottunk, ez volt akkor a bajnokság rangadója. Az utolsó pillanatokban a játékvezető szabálytalan gólt adott meg a CCA-nak, ezzel ők meg is nyerték a mérkőzést. A közönségből számos ember a helyszínen maradt a mérkőzés után, hogy számon kérje a bírón a tévedést, akit csak másnap reggel tudtak védelem alatt kiszállítani a városból. Én jobb hátvéd voltam abban a csapatban, mely akkoriban igazi tehetségforrásnak számított a romániai vízilabdában. Sajnos már csak nagyon kevesen maradtunk abból az aranycsapatból.

– A New Yorkban töltött évtizedek alatt vízilabdázott még?

– Természetesen, a póló nélkül nem élhettem. Az Egyesült Államokban szinte folyamatosan vannak vízilabdaversenyek, különböző sportegyesületek csapataiban még számos érmet szereztem az évek során.

– Részt vett a víkendtelepi
olimpiai méretű fedett uszoda avatásán, milyen benyomást keltett ez önben?

– Nagyon tetszett, dicséretet érdemel mindenki, aki hozzájárult ennek a kialakításához. Amerikában és Európában is láthattam jó néhány fedett és szabadtéri medencét is, a tengerentúlon például rengeteg kisebb medence van magánkézben is. Ez egy korszerű létesítmény, aminek még jó hasznát vehetik a sportolók.

– Két mérkőzést is megtekintett az avatón, a nagyváradi és bukaresti felnőttcsapatok, illetve a helyi Aqua Sport és a budapesti Honvéd ificsapatainak találkozóit is. Milyennek találta a vásárhelyi csapatot?

– Figyelemmel követtem a hazai csapatot, és edzőjükkel, Gagyi Csabával is beszéltem, jó edzőnek tartom. 16-17 éves, a vízilabdához jó fizikai adottságokkal rendelkező játékosai vannak. Más hozzáértőkkel is beszéltem erről, és azt hiszem, 2-3 éven belül ismét lehet egy jó A osztályos vízilabdacsapata Marosvásárhelynek. Már látni annak a technikának és gyorsaságnak a jeleit, amelyek régen is jellemezték a marosvásárhelyi vízilabdásokat. Nagyon jó lenne, ha ismét visszanyerné a vízilabda a város sportéletében betöltött egykori rangját.

– Köszönjük a beszélgetést.